A populizmus útja az autoritarizmus felé: A Nyugat furcsaságai

Mielőtt túlságosan beleszeretnénk abba a gondolatba, hogy az orosz állam és annak kormányzása olyan modellt képvisel, amelyet követnünk kell, és olyan partnerséget kell keresnünk egy olyan világban, amely egyre inkább biztonságra szorul a háború, a gazdasági összeomlás, az éghajlatváltozás és a betegségek globális fenyegetéseivel szemben, időszerű áttekintést kell készítenünk Oroszország által mutatott példáról. Oroszország sorsa annyira összefonódott rezidens diktátorának kizárólagos törekvéseivel, hogy most nemcsak a katonai vereség kilátásával néz szembe egy rosszul átgondolt kísérletben, hogy megelőzze a szomszédos szuverén nemzetet, hanem a végső gazdasági összeomlás gyalázatával is. Ahelyett, hogy elkerülték volna az autoriter uralom ilyen „gyengeségeit”, egyes európai és más nyugati nemzetek a populista ideálok saját verzióinak követésére törekedtek. A legtöbb más nemzetet megelőzve a hasonló autokrácia felé irányuló vad törekvésében Orbán Viktor Magyarországa, amely már jócskán előrehaladt az autoriter uralom felé való hanyatlásban, és ezért ugyanolyan alkalmas a hasonló vizsgálatra.

Orbán Viktor (jobbra), Magyarország 2010 óta miniszterelnöke, akit az amerikai jobboldali elit ambiciózus vezetőként dicsér, itt Donald Trump (balra) a republikánus elnökjelölttel áll. Fotó forrása: Twitter

a populista hangulat , amelyet gyakran bevándorlási kérdések vezérelnek, amelyekkel kapcsolatban jogos panaszok kétségtelenül léteznek, és a demokratikus kormányzatok erőfeszítései ellenére sem oldódnak meg. A probléma súlyosbodik, amikor egy önző politikai opportunizmus gyűlöletkeltő és eltúlzott retorikát alkalmaz, hogy előmozdítsa a kormányzati hatalom átvételére törekvő mozgalom platformját. Ezzel a kormánypárt köteles megtenni minden lehetséges drakonikus intézkedést, hogy teljesítse azonnali kötelezettségvállalását a probléma megoldására, amelyet oly erőteljesen támogatott. A valódi probléma azonban nem annyira az eredeti panasz volt, amely a pártot hatalomra juttatta, hanem inkább a mozgalom természete és végső szándéka.

A populista kormányok definíció szerint alkalmatlanok a kormányzás összetett kérdéseinek kezelésére. Jellemző rájuk a stílus, a hencegés és a felszínes, leegyszerűsített megoldásokat kínáló légkör; a lelkes szlogenek alkotják a populista kézikönyv magját – az eszköztár antitézise, ​​amelyre egy halálos világjárvány kezeléséhez vagy a jelenleg globálisan létező számos erő összeegyeztetéséhez szükség lenne.
– Fiona Hill, a Brookings Intézet vezető munkatársa, a Durhami Egyetem kancellárja

Miután elindult, a kormányzási folyamat, különösen a jobboldali meggyőződés folyamata, egyre inkább illiberális jelleget ölt nemcsak a végrehajtó hatalom, hanem a talpnyalókból álló törvényhozó többség és az alárendelt igazságszolgáltatás támogatása révén is. Csak idő kérdése, hogy az alkotmányt a rezsim igényeihez igazítsák. A független médiát egy államilag működtetett vállalat váltja fel, amely a rezsim valóságát közérthetően közli, az oktatási rendszert úgy alakítják, hogy biztosítsa az egyetemes lojalitást a központosított hatalom iránt, egy mindent átható nemzetbiztonsági apparátus intézkedéseket hoz minden társadalmi deviancia ellen, és létrehoznak egy választási folyamatot, amely biztosítja a rezsim utódlását.

Kezdetben egy jobboldali populizmus kapcsolódhat egy felismerhető entitáshoz, mint például a keresztény nacionalizmus, vagy felvehet egy univerzálisabb hozzáállást, amely jelentős többség kegyeit keresi azáltal, hogy leegyszerűsített megoldásokat kínál olyan problémákra, mint a gazdasági bizonytalanság vagy a társadalmi nyugtalanság. A folyamat inkább a közvélemény érzelmeire játszik, mintsem hogy racionális, hosszú távú rendezési módot kínálna .Nincs olyan alapvető terv, amely az ország egészének javítására törekszik. Hatalomba kerülve, és feltéve, hogy a szükséges további lépéseket sikeresen végrehajtják, a populista eszme utat enged az autoriter uralomnak, és csak akkor éled újra, ha kellő igény mutatkozik rá. Ez utóbbira jó példa Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúja, amelyre néhány nyugati tudós. Inkább csak egy újabb orosz imperialista félrevezetett revansista hozzáállása számít.

Putyin Oroszországa és föderációja

Putyin sajátos populista megközelítése magában foglalja a nacionalista érzelmek felébredését, amely összefonódik Oroszország történelmi vallási spiritualizmusának újjáéledésével, hogy megteremtse saját keresztény nacionalizmusát. Putyin ezt használja fel arra, hogy leküzdje az Ukrajnában képzelt náci rezsim gonoszságát, amely valahogyan veszélyezteti Oroszország létét, miközben rezsimje azt állítja, hogy áldozatul esik a NATO nyugati felőli betolakodásának. Az irónia, amely úgy tűnik, elkerülte Oroszország figyelmét, az, hogy maga a NATO egy védelmi szövetség volt és van, amelyet kifejezetten az orosz ellenségeskedés és terjeszkedés ellensúlyozására hoztak létre, amely a második világháború után túlságosan is nyilvánvalóvá vált. Oroszország volt és továbbra is a fenyegetés. Pontosan ez az oka annak, hogy oly sok kelet-európai nemzet özönlött a NATO-hoz, félve az Oroszország által az elmúlt évszázadokban tanúsított visszaeséstől, amely a szomszédai feletti uralomra törekedett. Mindannyian egyszerűen elegük van az orosz elnyomásból, és valami jobbat szeretnének.

Sokat írtak már Putyin kleptokratikus rezsimjéről és különösen brutális autoritarizmusáról, amelyet a rezsimjét kritikusok számos bírósági eljárás nélküli kivégzése, a független média elnyomása , a sztálinista arányú , államilag vezérelt bírói ítélethozatal , a polgári szabadságjogok és emberi jogok korlátozása , a burjánzó rendszerszintű korrupció , a választási visszaélések és a szuverén területekre történő jogellenes behatolások jellemeznek, hogy csak néhányat említsünk. Az Orosz Föderáción (RF) belüli összes területén a belügyek kezelésének viszonylagos hiánya jó példa a túlzottan központosított hatóság rossz gazdálkodására, amely nem rendelkezik megfelelő felügyelettel, finanszírozással és minőségbiztosítással. Az RF részét képező 22 „autonóm” köztársaságnak biztosított jogokat fokozatosan visszavették, hogy megerősítsék a Kreml hatalmát felettük, és ami még fontosabb, erőforrásaikat .

Az orosz társadalom számára, annak ellenére, hogy ismeri rezsimjének hiányosságait és tolerálja utóbbi hosszú korrupciós történetét, a Putyin háborújával kapcsolatos uralkodó érzés középpontjában a rezsim propagandájában keresett igazolás áll, miszerint a NATO az agresszor, amely fenyegeti hazájukat. Ez egy hazafias szimbolizmus kérdése, a maga jól ismert nemzeti sovinizmus árnyalatával, amely az állam által teremtett torz valóságban működik. visszatérő csapatok pszichológiai és hosszú távú gazdasági hatással lesznek, mivel a háború folytatódik . Hozzájárul majd az ország általános életminőségének fenntarthatóságával kapcsolatos bizonytalansághoz, amelyet eddig állami finanszírozás kompenzált. Ahogy Oroszország továbbra is a háborús gazdaságra tér át a példátlan nemzetközi szankciók és a fokozódó globális elszigeteltség közepette, vajon a lakosság végre szembesül-e egy új valósággal? A háború kitörése óta harctérre küldött orosz katonai személyzet konzervatív becslései szerint mára messze meghaladja az 500 000-et, a 20 és 50 év közötti orosz férfiak mintegy 2%-a halt meg vagy sérült meg súlyosan.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Better Life Indexe szerint az orosz háztartások átlagos nettó korrigált rendelkezésre álló jövedelme főnként 19 546 dollár az OECD 38 országára vonatkozó 30 490 dolláros átlagához képest. Az orosz otthonok 86,2%-ában van saját hozzáférésű beltéri öblítős WC, ami jóval az OECD 97 éves átlaga alatt van. Az oroszoknak csak 62%-a elégedett a vízminőséggel, szemben az OECD-országok 84%-ával. Az Orosz Föderációban a születéskor várható élettartam 73 év, ami nyolc évvel alacsonyabb az OECD 81 éves átlagánál. Az összehasonlító gyilkossági arány mindkét országban 4,8, illetve 2,6 esetet tesz ki 100 000 főre vetítve. Az orosz férfiak 65 éves korig való túlélési aránya 55% , a férfiak teljes várható élettartama 2022-ben 67,6 év.

Egy orosz rakétatámadás Ukrajna legnagyobb gyermekkórházát és annak rákkezelő központját vette célba Kijevben 2024. július 8-án, ezzel tovább növelve Oroszország atrocitásainak számát. Fotó: UNITED24 Media

A kérdés most az lesz, hogy az orosz gazdaságot sújtó bizonytalanságokból eredő további társadalmi stresszorok vajon a háború iránti közvélemény támogatásának csökkenéséhez vezetnek-e. A közelmúltig a konformista közvélemény lehetővé tette Putyin rezsimje számára, hogy folytassa a háborús alapokon nyugvó programot, miközben a gazdaságot a katonai kiadások hajtották, és nagyrészt az orosz tartalékok és a fosszilis tüzelőanyag-export finanszírozta, új piacokkal Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Az inflációs nyomás és a szűkülő munkaerőpiac, amelyet a katonai besorozás fenyeget, valamint a jelentős számú fiatal munkavállaló távozása az országból, tovább fokozza a háborús kiábrándultságot.

A munkások a nem katonai gyártási munkákból a fegyveriparba helyeződtek át a kényszerűség és a jobb fizetés reményében. Olyan anyagokat állítanak elő, amelyeket riasztó mértékben semmisítenek meg a csatatéren, a befektetések megtérülése nélkül. Miközben az orosz olajexportra kivetett szankciók továbbra is szigorodnak az Oroszország általi szállítási követelmények megkerülésének megakadályozására hozott intézkedésekkel , az ukránok figyelmüket az olajfinomítók, raktárak és kikötők megsemmisítésére fordították , veszélyeztetve Oroszország azon képességét, hogy fenntartsa exportütemtervét. Ezen létesítmények közül számos nem állítható vissza korábbi állapotába a nyugati alkatrészek és technológiák hiánya miatt.

A Pew Research Center 2024. júliusi jelentése az Oroszországról alkotott globális nézetekről egy 35 országot felölelő felmérésben azt mutatja, hogy a többség többsége többségében kedvezőtlen. A megkérdezett 10 európai ország közül hétben a lakosság 80%-a vagy annál többje fejezte ki kedvezőtlen nézeteit, míg a fennmaradó háromban, köztük Magyarország esetében, a lakosság több mint 70%-a ugyanezt az arányt jelezte. A világ más részein nagyobb eltérés volt megfigyelhető az országok között, bár a fennmaradó 25 országból 17-ben (68%) a kedvezőtlen vélemény dominált a kedvezővel szemben, különösen az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Japánban és Izraelben, ahol ismét a kedvezőtlen vélemények az egyes lakosság 80%-át vagy annál többet képviseltek. Kevés ország fejezte ki hasonlóképpen bizalmát Putyin iránt a globális ügyekben, az összesített medián 73% mutatott kedvezőtlen véleményt. Az ideológiailag jobboldalibb személyek inkább Putyin mellett álltak, bár a magyarországi tendencia ellenére (azaz 34% vs. 7%) a lakosság többsége (77%) továbbra sem bízott abban, hogy Putyin hogyan kezeli a globális ügyeket. említésre méltó országban .

Orbán Magyarországa

A magyar közvélemény adott válasza sokkal erőteljesebb volt, mint Oroszország tiltakozása Putyin ellen. A kormány korlátozó politikája jól dokumentált Orbán 2010-es miniszterelnöki posztra való visszatérése óta. A elleni támadás egyértelmű szándéka az volt, hogy megtagadja a magyarok hozzáférését a globális perspektívához, annyira, hogy a Human Rights Watch felszólította az Európai Uniót (EU), hogy ismerje el a kormány „jogállamiság erodálódását”, és szabjon ki szankciókat az uniós értékek megsértése esetén.

Magyarország, egy 10 milliós, tengerparttal nem rendelkező ország, amely északkeleten Ukrajnával határos, egyre inkább illiberális demokrácia, amely az autoritarizmus és az Oroszországgal való szorosabb szövetség felé halad. Kép ​​forrása: Peter Hermes Furian

Az igazságszolgáltatás függetlenségét aláássa az Országos Igazságszolgáltatási Hivatal (OBH) elnöke általi bírói kinevezések átláthatóságának hiánya. Ezt a posztot Orbán Viktor hozta létre 2011-ben, így páratlan befolyást gyakorol a bíróságra valaki, aki felett, ellenőrzése . Ez még nyilvánvalóbbá vált, amikor az első ilyen elnök Orbán elsőszülött gyermekének keresztanyjának bizonyult. Bírósági ítéletek helybenhagyták azokat a törvényeket, amelyek börtönbüntetéssel fenyegetik azokat, akik segítenek a menedékkérőknek, kényszerítették az egyik megmaradt független műsorszolgáltatót a sugárzás megszüntetésére, és támogatták az Amnesty International Magyarország ellen kiszabott bírságokat a kormány LMBTQ+-ellenes törvénye elleni kampánya miatt.

Orbán kormánypártja az egykamarás parlamentben kétségkívül többséggel rendelkező képviselője törvényt hoz létre, amely külön közigazgatási bírósági rendszert olyan ügyek kezelésére, amelyek olyan kérdéseket érintenek, mint a választások, a menedékjog és a gyülekezési jog, és a leginkább aggasztó a rendőri erőszak elleni védelem. Magyarország igazságügyminisztere, akit politikailag neveztek ki, bírói felügyelet nélkül kap jogot a bíróság költségvetése felett, ismét a végrehajtó hatalomhoz irányítva az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzést. A magyar bíróság nem kérte az Európai Bíróságot (EB) a kormány alkotmányos módosításainak felülvizsgálatára, és eddig elkerülte az uniós jog elsőbbségének. Amióta Orbán Fidesz-hűségesei bevonultak az Alkotmánybíróságba , a bírák felhagytak a kormány érdemeinek ellentmondásával semmilyen politikailag relevánsnak ítélt ügyben, például a bevándorlással és különösen a menedékjoggal kapcsolatos kérdésekben.

Magyarország gazdasága jelentős haszonnal járt a 2004-es EU-csatlakozással. Orbán elnöksége alatt Magyarországot valahogy egyedülállónak kiáltották ki az EU-n belül, és eddig a rezsimje kritikusan viszonyult ahhoz, amit az európai bürokrácia behatolásának nevez. Ezzel elutasította a menedékkérőket, aláásta az állami intézmények függetlenségét és eltörölt bizonyos normatív liberális normákat . Orbán egyébként függővé tette Magyarországot az orosz olajtól, gáztól és atomenergiától, miközben elszigetelte az EU-tól az EU által Oroszországgal szemben kivetett szankciók ellenzésével és Ukrajna megsegítésének elutasításával. Orbán eltökélt szándéka volt, hogy előnyhöz juttassa kormányát a nyugati és keleti blokk közötti kapcsolatok kiegyensúlyozásával, az EU pénzügyi támogatásának kihasználásával, miközben kínai és orosz befektetéseket vonzott . Ezek a lépések Orbánt szembeállították az EU-val, amely gazdasági biztonsági stratégiát folytatott, hogy csökkentse az ellátási láncok függőségét mindkét országtól, amit barátságtalannak tart. Orbán ezzel szemben Magyarországot Kína európai kapujának tekinti, és a Kínával fenntartott kapcsolatait arra használja fel, hogy vezetővé váljon az autóipar akkumulátor-technológiájának terén.

Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) 0,9%-kal csökkent 2023-ban, a magas infláció és a szigorú finanszírozási feltételek hátterében, melyeket Orbán rossz koronavírus-járványkezelése és egyéb aggodalmak követtek . Az infláció csökkent, és a GDP várhatóan némi javulást mutat 2024 későbbi szakaszában. Az államadósság GDP-hez viszonyított 2023-ban 73,5%-ra emelkedett a korábbi, 1995–2023 közötti 69,4%-os GDP-átlagról és a 2001 decemberi rekord alacsony 51,7%-os értékről. 2024 márciusában a GDP-arányos államadósság 75,9%-ot, azaz 158,6 milliárd dollárt tett ki. Magyarország jelenlegi, hitelminősítése nem áll kedvezően összehasonlítva más EU-tagállamokéval. Az ország adósságterhe 2023 harmadik negyedévében megduplázódott, ami növelte annak a kilátásait, hogy az EU-ban a legrosszabb országgá válik, miközben az EU-ban a legmagasabb, 17%-os inflációs rátát produkálja az ugyanebben az évben mért 6,4%-os uniós átlaghoz képest. Magyarország adósságszolgálati költségei 2024-ben várhatóan a legmagasabbak lesznek az EU-ban, az államadósság kamatlába 6,8% lesz. A kamat/államháztartási bevétel aránya a 2021-es 5%-ról 2024-re 10%-ra duplázódott, ami jelentős bizonytalanságot vet fel a fellendülés erősségével kapcsolatban. A gazdasági kilátások továbbra is az energiaáraktól függenek, nevezetesen az Oroszországból szállított földgáz- és olajimporttól, amelyeket szankciók, valamint a konfliktusokkal kapcsolatos ellátási zavarok és a globális befektetői hangulat fenyeget.

A gazdasággal kapcsolatos folyamatos aggodalmat az Orbán-rezsim túlzott korrupciója és annak közszférában való megfékezésére való képtelensége táplálja . Magyarország egy ideje megtartotta az EU legkorruptabb országaként betöltött helyét a Korrupcióérzékelési Index (CPI) legfrissebb kiadása szerint, amelyet a Transparency International berlini székhelyű titkársága évente állít össze. Ez egy folyamatos csökkenő tendencia csúcspontja, röviddel azután, hogy Orbán átvette az elnökséget. A kínos helyzetet tovább fokozza, hogy az ország a 180 országot felölelő világranglista alsó felében helyezkedik el az állami korrupció szintje tekintetében. Nem meglepő módon Oroszország még Magyarországnál is alacsonyabb pontszámot ért el. Erős összefüggés vonható az országon belüli korrupció mértéke és az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya között, míg közismert a negatív kapcsolat a gazdasági növekedéssel , amelyet az egy főre jutó GDP mér

Magyarország Kelet-Európa kontextusában és az északi szomszédjával, Szlovákiával határos országában, amely miniszterelnöke, Robert Fico vezetésével szintén gyorsan illiberális demokráciává válik. Térkép forrása: pop_jop

Nemcsak Orbán korrupciója haragította fel az EU-t, hanem a Putyinnal szembeni szolgalelkű viselkedése is, amikor 2022-ben az Oroszország elleni EU-szankciók feloldását követelte, egy ingerlékeny válaszként az Európai Bizottságra, miután az a leállítását követelte az ország nyilvánvaló korrupciója és a jogállamiság megsértése miatt. Az akkori európai energiaválságért az EU-szankciókat okolva Orbán szembeszállt az EU azon érvével, hogy Putyin az orosz fosszilis tüzelőanyag-exportból származó bevételekből finanszírozta Ukrajna elleni támadását. Orbán sajátos helyzete azonban arra is késztette, hogy elgondolkodjon Magyarország orosz energiától való jelentős függőségén, amelyet ő maga idézett elő. Ráadásul az Ukrajnának nyújtott segélyekkel szembeni ellenállása nyilvánvalóvá tette, hogy gyorsan számkivá vált az EU-n belül, amikor a legnagyobb szüksége volt a folyamatos finanszírozásra küszködő gazdasága. Ez a kilátás valójában arra kényszerítette Orbánt a közelmúltban, hogy engedjen az Ukrajnának a következő négy évben nyújtandó 54 milliárd dolláros segély ellenzésében.

Vlagyimir Putyin orosz elnök (balra) és Hszi Csin-ping kínai elnök (jobbra) egy köszöntő ünnepségen Pekingben, Kínában (2016). Kína kettős technológia biztosításával és a kereskedelmi kapcsolatok fokozásával, beleértve az orosz olaj vásárlását is, támogatja Putyin ukrajnai háborúját. Muhammad Aamir Sumsum

Orbán, aki nemrég kezdte meg hat hónapos mandátumát az EU Minisztertanácsának elnökeként, a mai geopolitikai környezetben relevanciát kereső kampányában villámlátogatásra indult Ukrajnában, ahol először Volodimir Zelenszkijjel találkozott. Ott tűzszünetet kísérelt meg elérni egy olyan időszakban, amikor Oroszország újabb támadást indított az ország keleti részén, és puccsot kísérelt meg Kijevben zavargás kiváltására a parlament elfoglalása céljából. A tűzszünet csak időt adna Oroszországnak arra, hogy megerősítse az eddigi eredményeit, és folytathassa offenzíváját, ahogyan azt tenni szándékozta. Orbán ezután Moszkvába vitte, ahol találkozott Putyinnal, ahol szintén nem született érdemi megoldás. A későbbi pekingi találkozóra Hszi Csin-pinggel egy nappal a washingtoni NATO-csúcs előtt került sor, ahol Kína részvételét vitatták meg Oroszország háborús erőfeszítéseiben. Kína Oroszországgal kötött szövetsége valószínűleg akadályozni fogja az EU-val való kereskedelmi partnerség javulását, míg Orbán kísérlete, hogy közvetítőként működjön kelet és nyugat között, ugyanilyen valószínűtlennek tűnik valaki számára, akinek kevés felmutatása az EU iránti elkötelezettségéről.                    

Az autoriter vezetés útja

Egy autoriter rezsim életében túl gyakran előfordul, hogy amikor a nemzet önelégültté válik azzal a gondolattal, hogy a létezés kezelhető egy védelmező, mégis társadalmilag korlátozó környezetben, vezetőjét önálló döntéshozatalra hagyják. Az ilyen független gondolkodás gyümölcsei történelmileg katasztrofális eredményekhez vezettek, ahogyan az Hitler 80 évvel korábbi európai háborúja is történt. Hasonló epizód bontakozott ki most Putyin ukrajnai inváziójával. Ami egy „különleges katonai műveletként” indult, az mára elhúzódó háborúvá alakult, amelyben Oroszországa kénytelen volt háborús gazdaságot a régóta fennálló korrupció miatt. Még ez utóbbi döntés kimenetele is kérdéses, tekintve, hogy Putyin imperialista ambíciói meghaladják az elszigetelt orosz gazdaság kapacitását a szükséges katonai erőfeszítések fenntartására, miközben a saját növekvő belföldi igényeit is kielégíti. Ahogy az orosz atrocitások egyre csak nőnek Ukrajnában, és az államilag támogatott, jól ismert bűnözői tevékenysége világszerte folytatódik, és ahogy mind Oroszország, mind Putyin egyre növekvő globális megvetéssel és elszigeteltséggel néz szembe, egyre valószínűbbnek tűnik egy katasztrofális összeomlás, amely a korábbi, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (SZSZK) bukására emlékeztet.

Hasonlóképpen Orbán rezsimje, amelyet elárasztanak a korrupciós vádak, nemzetének energiaellátása szinte teljes mértékben Oroszországtól függ, gazdasága válságban van, és európai hírneve gyenge, nem tűnik alkalmas jelöltnek arra, hogy valamiféle hídként működjön Kelet és Nyugat között, nemhogy stabilizáló jelenlétként saját hazájában. Orbán bizarr engedékenységét a világ színpadán részben az amerikai jobboldali politikai elit elismerése táplálta, amelyet vonz az ő autoriter forgatókönyve. Valójában egy tervet dolgoztak ki az Egyesült Államok számára, hogy hasonló hanyatlást hajtson végre társadalmában.

Steven Miller, Donald Trump elnök (2017-2021) vezető politikai tanácsadója és a 2025-ös Projekt egyik kidolgozója, amely a Heritage Foundation által a közelgő konzervatív kormányzat számára előterjesztett kormányzati program, és amely jelentősen megerősíti a végrehajtó hatalmat. Fotó: lev radin

Robert Fico Szlovákiája hasonló helyzetben van, tekintélyelvű törekvésekkel és az Oroszországhoz való csatlakozás vágyával, annak ellenére, hogy mind az EU-ban, mind a NATO-ban tag. A nyilvános tiltakozásokat korlátozó megkérdőjelezhető politikák , az LMBTQ+ csoportok finanszírozásának megvonása, a politikai korrupciót vizsgáló különleges ügyészség megszüntetése és a független média elleni egyre növekvő támadások ismerős utat nyitnak az autokratikus uralom felé egy olyan rezsim számára, amelyet valaki Putyinnal szoros kapcsolatokat ápolni kívánó személy vezet . A közvélemény elégedetlensége nyilvánult meg a rezsim korrupció büntetésének enyhítésére irányuló kísérleteivel kapcsolatban. A szlovák parlament valamivel több mint egy évvel ezelőtt hivatalosan is a terrorizmust támogató államnak nyilvánította Putyin rezsimjét , és hangsúlyozza az országban létező kettős érzelmeket.

Az egyre inkább autoriter rezsim által gyakorolt ​​ellenőrzés veszélyezteti a szabad társadalom szövetét, amely lehetővé teszi a vitát, az innovációt és a választást, emellett elfogulatlan igazságszolgáltatást és független médiát biztosít, amely feltárja a jogállamiságtól eltérő kormányzati rezsimek és más szervek hibáit. Az ilyen berendezkedés olyan társadalmi dinamikát biztosít, amely ösztönzi a folyamatos visszajelzést, és egy keskeny, igazságos és fenntartható úton tartja a társadalmat. Ha egyetlen személy vagy rezsim irányítása alatt marad, a fasiszta állam nem áll messze, és a szabadság elvész. Számos mozgalom van folyamatban világszerte, amelyek autokratikus uralomra törekszenek. Azok, akik sikerrel járnak, gyakran siralmas eredményekhez vezetik nemzeteiket, és csak túl hosszú nyomorúságban töltött idő után kényszerülnek távozni. Ideje ébernek lenni.

Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2024. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után.