Putyin kevés haszonnal játssza Trumpot

Nem sokra lehetett számítani a 2026. november 10-11-én Abu Dhabiban Ukrajna, az Egyesült Államok és Oroszország részvételével megrendezett háromoldalú csúcstalálkozótól. Oroszország követelései ugyanazok maradtak, mint a háború kezdetén. És azok is maradnak, hacsak Vlagyimir Putyint nem kényszerítik egy rezsimjének összeomlásához hasonló katasztrófával szembenézni, akár teljes katonai vereséggel, akár anélkül. Felszínesen úgy tűnik, hogy a Trump-adminisztráció nemcsak Putyin hajthatatlanságának mély megértését mutatja, hanem Ukrajna Oroszországgal szembeni megalapozott bizalmatlanságának történelmi és kulturális vonatkozásait sem. Az Egyesült Államok megközelítése a konfliktus lezárásáról szóló tárgyalásokon akkor fog megszűnni kudarcot vallani, amikor abbahagyja a Kreml előtti szégyenkezést Putyin iránti tiszteletével. Eddig csak a háború elhúzására szolgált. … Továbbiak: Putyin kevés haszonért játssza Trumpot

Rossz vezetők és hasznos idióták

A történelem visszatérő rémálma olyan megválasztott vezetők megjelenése, akik populista érzelmek terjesztésével jutottak hatalomra olyan megosztó kérdésekben, mint a bevándorlás, a faji gyűlölet és az osztályharc. A változás ígéretének ára volt – a felismerés, hogy a végrehajtó hatalom felhatalmazást adott arra, hogy a kormányzás mechanizmusait a céljaiknak megfelelően megváltoztassák. A változás bírói fellépés és pénzügyi nyomás formájában jelentkezett azokra az intézményekre, amelyek célja a végrehajtó hatalom közjó feletti önkényes gyakorlásának korlátozása, valamint a társadalom alternatív eszközökkel történő ellenőrzése volt. A minta ismerős, mivel a 20. században, leginkább Szovjet-Oroszországban és a náci Németországban játszódtak le. Elnyomó autoriter rezsimek létrejöttéhez vezetett, amelyek nemcsak saját társadalmuk feletti ellenőrzést alakítottak ki, hanem olyan külpolitikát is diktáltak, amely kevésbé tette biztonságossá a világot. … További rossz vezetők és hasznos idióták

Oroszország, a megtört

A társadalmak akkor válnak a legszembetűnőbbé, amikor a rezsim erőszakos puccs, forradalom vagy háború során összeomlik. A nagy birodalmak akkor esnek áldozatul a katasztrófának, amikor kifogynak abból az energiából, amely egykor táplálta eredetük dinamizmusát és összefonta társadalmuk szövetét. Az alattomos folyamat, amely gyakran ezekhez az eredményekhez vezet, akkor ismerhető fel, amikor az autoriter uralkodók, saját érdekeiket szem előtt tartva, erőfeszítéseket tesznek a hatalom monopolizálására azáltal, hogy megtagadják a polgároktól a jogaikat. Ezt úgy teszik, hogy aláássák a független médiát, ellenőrzést gyakorolnak a közvetlenül a népet szolgáló törvényhozó hatalom felett, olyan bírákkal népesítik be az igazságszolgáltatást, akik inkább a végrehajtó hatalom céljaival, mint az alkotmánnyal állnak összhangban, és egy hatalmas vagyonnal rendelkező felsőosztályt növesztenek, amely megkönnyíti a társadalom szükséges ellenőrzését. Egy idő után a hazafias dalok elveszítik hevüket az elnyomás, a korrupció, a dezinformáció, a hatalmasan aránytalan vagyonkülönbség és a hanyatló társadalmi infrastruktúra hátterében. A pénzügyi romlás, a gazdasági kétségbeesés és a kudarcot vallott háborús erőfeszítések felgyorsítják a hanyatlást, a társadalmat egy jobb jövő reményét keresve hagyják, amely most elérhetetlennek tűnik. … Továbbiak Oroszország, a törött

Egy másfajta háború: Kimenetel modellezése egy aszimmetrikus és nemkonvencionális háborúban

A fegyverzet, a lőszer és a csapatlétszám tekintetében fennálló egyértelmű fölény ellenére a kedvezményezett nemzetek nem ritkán messze elmaradtak a várakozásoktól, amikor háborús céljaik eléréséről van szó. Ezt számos tényező magyarázhatja – a terepviszonyok, a morál, a logisztika, az ipari kapacitás és a finanszírozás, amelyekre Carl von Clausewitz utalt 1832-ben megjelent, „A háborúról” című nagy hatású művében. Ennél is fontosabb, hogy a 19. és 20. századi háborús tapasztalatokból származó változókon alapuló, elsősorban a kimenetelek prediktív modellezése a 21. században elégtelennek tűnik. Oroszország régi szovjet stílusú háborúskodása gyorsan felkeltette a nemzetközi figyelmet Ukrajna inváziójának korai szakaszában, amikor nem sikerült elérnie Kijev elfoglalásának célját, és kénytelen volt visszavonulni az ország keleti részébe, ahol nagyrészt az elkövetkező négy évben is megrekedt. Számos kudarc következett Ukrajna ellenállási stratégiájának gyors újításai nyomán, amelyek nemcsak a csatatéren bontakoztak ki, hanem az orosz gazdaság aláásására irányuló erőfeszítéseiben is. … Tovább Egy másfajta háború: Kimenetel modellezése egy aszimmetrikus és nemkonvencionális háborúban

Etnikai ellenségeskedés az Orosz Föderáción belül a Kreml iránt

„Emlékezz a szavaimra: Oroszország eltűnik, amikor felkel az ukrán nap” – Dzsokhar Dudajev, forradalmi vezető és az Icskeriai Csecsen Köztársaság elnöke (1991-1996)

Dzsokhar Dudajevet 1996 áprilisában ölte meg egy orosz rakétatámadás, amely a tartózkodási helyét vette célba. Négy hónappal később, az első csecsen háború (1994–1996) a Haszavjurt-i megállapodások aláírásával ért véget, miután a csecsen harcosok kiűzték az orosz csapatokat fővárosukból, Groznijból. Csecsenföld volt az első köztársaság, amely összecsapott a Kreml-lel a Szovjetunió 1991-es felbomlása után. A csecsenek nem voltak hajlandók egy olyan állam részei maradni, amely sokáig elnyomta őket. Mind a cári, mind a szovjet uralom alatt a tömeges deportálások és az elnyomás erodálta hazájukat és etnikai identitásukat abban a reményben, hogy elfojtják a nacionalista érzelmek újjáéledését. 1999-ben Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök által indított brutális katonai kampány a második csecsen háborúban (1999–2009) zúzta szét a csecsen szuverenitási reményeket. Groznijt válogatás nélküli légibombázások, ballisztikus rakétacsapások és a főváros folyamatos tüzérségi ostroma tette egyenlővé, mintegy 8000 civil halálát okozva. A kampány megerősítette Putyin pozícióját Moszkvában, és segített abban, hogy a népszerűség révén gyakorlatilag vitathatatlan elnöki posztra jusson. … Több etnikai ellenségeskedés az Orosz Föderáción belül a Kreml iránt

A jelenlegi Ukrajna–Oroszország–USA „béketárgyalások” koreográfiája

A háromoldalú béketárgyalások második fordulóját 2026. február 4-5-én tartották Abu-Dzabiban, a 2026. január 23-24-én lezajlott kezdeti tárgyalásokat követően. A Trump-adminisztráció január 29-én jelentett be egyhetes, az Egyesült Államok közvetítésével létrejött tűzszünetet, amely különösen az energiainfrastruktúrát kímélte, és amely a tárgyalások második fordulóját megelőzően lépett volna hatályba, egy olyan időszakban, amikor a téli hőmérsékletek drámaian csökkentek. Moszkva értelmezése szerint azonban a tűzszünet legfeljebb négy napot adott, és csak Kijevet érintette volna, míg Ukrajna látszólag köteles volt egész Oroszországot figyelembe venni. A szokásához híven, február 2-áról 3-ára virradó éjszaka Oroszország több mint 450 drónt és több mint 70 rakétát indított, amelyek közül 32 ballisztikus rakéta volt, konkrétan Ukrajna legalább hat régiójában 27 helyszínen lévő energiatermelő létesítményeket célozva meg, megzavarva a víz-, áram- és fűtésellátást. Csak Kijevben több mint 1170 lakóház vesztette el a fűtést, amikor a külső hőmérséklet -20 Celsius-fokra (-4 Fahrenheit-fok) esett vissza. A következő éjszaka hasonló támadás történt, lakóépületeket és iskolákat rongált meg, több áldozattal. Az, hogy ezek a támadások a „béketárgyalások” második fordulóját jelezték, Vlagyimir Putyin azon kísérleteinek semmibevételét mutatja, hogy megoldást keres egy olyan háborúra, amelyben ő és Kreml-kollégái továbbra is olyan háborús bűncselekményeket követnek el, amelyek összességében népirtásra való felhívásnak felelnek meg. … Bővebben: A jelenlegi Ukrajna–Oroszország–USA „béketárgyalások” koreográfiája

Amikor a retorika elhomályosítja az orosz háború valóságát 
II. rész: A megfoghatatlan „vasbiztos” biztonsági garancia

A „biztonsági garancia” kifejezés egyfajta megnyugvást jelent egy sebezhető nemzet számára, amelyet más nemzetek nyújtanak azzal a biztosítékkal, hogy jelentős erőt fognak alkalmazni egy agresszorral szemben, amely veszélyezteti a jólétét. Amikor a sebezhető nemzet nem válik egy olyan csoport tagjává, mint a NATO, amelynek alapokmánya kifejezetten meghatározza minden tag kötelezettségeit a várható módon történő beavatkozásra, az ilyen „biztonsági garanciák” idővel vita tárgyává, vagy ami még rosszabb, kellemetlenséggé válnak. … Tovább, amikor a retorika elhomályosítja az orosz háború valóságát II. rész: A megfoghatatlan „vasbőrű” biztonsági garancia

Amikor a retorika elhomályosítja az orosz háború valóságát 
I. rész: Alábecsülés

Könnyű megérteni, hogy a jelenlegi amerikai bohóckodás, amely egyértelműen megnyilvánul a tárgyalóasztalnál, hogyan tehet valakit mélyen cinikussá a diplomáciával szemben, amikor úgy tűnik, hogy az az agresszor és egy külső alkudozó javát szolgálja, nem pedig az agresszió áldozatát és támogató szomszédját, Európát. Az Oroszország ukrajnai háborújának lezárására javasolt rendezés jellege úgy tűnik, csak az ellenségeskedés elkerülhetetlen kiújulását előzi meg, tekintettel a biztonsági garanciák történelmi megbízhatatlanságára, különösen Oroszország esetében. Párhuzamok figyelhetők meg a Trump-adminisztráció legutóbbi, Kínával kötött kereskedelmi megállapodásainak elrontásával, az alkuk vad hajszolásával, átgondoltabb hosszú távú előnyök hiányában. … Tovább, amikor a retorika elhomályosítja az orosz háború valóságát I. rész: Alábecsülés

Putyin „napjainak vége”

Oroszországnak a 2022-es, balszerencsés ukrajnai invázió óta nyújtott, előrelátható összes előnye egyre gyorsuló ütemben tűnik el. A katonai képességek, a korlátlan emberi erő és technológiai képességek illúziójának már a háború kitörése után kétségeket kellett volna ébresztenie, amikor Ukrajna 2022 második felében kétségeket ébresztett két ellentámadásának valóságával. A közvetlenül alatta folyó háborúról nem is beszélve, de Vlagyimir Putyin számára nem a katonai kudarc a legnagyobb probléma. Ez vár rá 2025 utolsó negyedévében. Az Orosz Birodalom 1917-es bukására és a Szovjetunió 1991-es felbomlására emlékeztető sors lóg most előtte, és végül a despotát és minden csúfságát szégyenletes véghezviheti. … Továbbiak Putyin „Napok vége” című

Putyin Oroszországa – Elnyomás, brutalizmus, terrorizmus és minden, ami ehhez hasonló

Egy régi Oroszország virágzik a jelenben. Az elmúlt évszázadok autoriter uralmának számos nemkívánatos vonása a mai Oroszországban is bevett gyakorlatként él. A cári autokrácia elnyomása a korai intézményesített titkosrendőrséggel egyre elterjedtebbé vált a 20. századi szovjet társadalomban. Ez utóbbi utat nyitott a sztálinista terrornak, amelynek legrosszabb elemei Vlagyimir Putyin 21. századi Oroszországában tükröződnek. És most az orosz sovinizmus új kifejezésre jutott egy olyan rezsimben, amely öncélú, szolgalelkű funkcionáriusokból áll, akiknek az állandó despotájuk iránti odaadása továbbra is elsődleges fontosságú. … Továbbiak Putyin Oroszországából – Elnyomás, brutalizmus, terrorizmus és minden, ami