Oroszország, a megtört

A társadalmak akkor válnak a legszembetűnőbbé, amikor a rezsim erőszakos puccs, forradalom vagy háború során összeomlik. A nagy birodalmak akkor esnek áldozatul a katasztrófának, amikor kifogynak abból az energiából , amely egykor táplálta eredetük dinamizmusát és összefonta társadalmuk szövetét. Az alattomos folyamat, amely gyakran ezekhez az eredményekhez vezet, akkor ismerhető fel, amikor az autoriter uralkodók, saját érdekeiket szem előtt, erőfeszítéseket tesznek a hatalom monopolizálására azáltal, hogy megtagadják a polgárok jogait. Ezt úgy teszik, hogy aláássák a független médiát, ellenőrzést gyakorolnak a közvetlenül a népet szolgáló törvényhozó hatalom felett, olyan bírákkal népesítik be az igazságszolgáltatást, akik inkább a végrehajtó hatalom céljaival, mint az alkotmánnyal állnak összhangban, és egy hatalmas vagyonnal rendelkező felsőosztályt növesztenek, amely megkönnyíti a társadalom szükséges ellenőrzését. Egy idő után a hazafias dalok elveszítik hevüket az elnyomás, a korrupció, a dezinformáció, a hatalmasan aránytalan vagyonkülönbség és a hanyatló társadalmi infrastruktúra hátterében. A pénzügyi csőd, a gazdasági kétségbeesés és a kudarcot vallott háborús erőfeszítések felgyorsítják a hanyatlást, a társadalmat egy jobb jövő reményét keresve hagyják, amely most elérhetetlennek tűnik.

Friss kép az idősödő Vlagyimir Putyinról katonai egyenruhában.

Ez Vlagyimir Putyin Oroszországának állapota, amelyben az irányítást engedték át , akinek energiái a Nyugat elleni gyűlölet szítására és egy olyan autoriter rezsim létrehozására irányulnak, amely egy mániákus tervet támogat a múltbeli birodalmi dicsőség visszaszerzésére. Ezzel Putyin látszólag nincs tudatában annak, hogy a történelem továbbment. Az orosz társadalom több generáción át tartó kitettsége az állami propagandának sajnos reflexív ellenséges magatartást alakított ki polgárai körében a Nyugattal szemben. Hajlamosabb lett az erőszakra, amelyet a Putyin által sulykolt nacionalista hevület és a vallási spiritualizmus. Mikor szembesül egy társadalom a kudarccal, és milyen elemek azonosítják az irány és a közösségi érzés elvesztését? Vajon a megígért biztonság illúziója valaha is elegendő lehet egy elnyomott társadalomban ahhoz, hogy legyőzze az egyéni önkifejezést és lehetőségeket? Vajon a régi szovjet rezsim propagandájának elhúzódó múltbeli erőfeszítései, majd a jelenlegivel való visszatérése elhomályosították-e egy másfajta létezés valóságát, vagy akár a felfedezés vágyát is? Az oroszországi gondolkodásmód természete felismerhető magának a társadalomnak a viselkedésében és azokban a körülményekben, amelyek között él. Ez viszont tükrözi, hogy milyenné vált az orosz kormány, és miért olyan a hadsereg, amilyen.

Az orosz hadsereg
Az orosz hadsereg magatartása, különösen a fegyelem hiánya és a humanitárius szempontokra vonatkozó szabályok teljes figyelmen kívül hagyása némi betekintést nyújt abba, amit az szélsőséges kifejeződéseként . Ez mind a harcolók egyéni cselekedeteiben, mind a hadsereg egészének cselekedeteiben megmutatkozik.

Civileket öltek meg a visszavonuló orosz csapatok 2022 áprilisának elején Kijev északnyugati részén fekvő Bucsa lakónegyedben. Fotó: Ukrinform TV

2026. augusztus 4-én egy orosz első személyű nézőpontú (FPV) drónkezelő üldözőbe vett és súlyosan megsebesített egy zöldséges utcai árust az ukrajnai Herszonban. Ez sport volt azzal a szándékkal, hogy rettegést keltsen egy nagyváros lakosságában. Az eset csupán egy volt a számos hasonlóan dokumentált eset , amelyek több mint egy évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Augusztus 10-11-én jelentős robbanóerejű és a rendelkezésre álló légvédelmi rendszerek áttörésére képes ballisztikus rakétatámadások érték Kijevet és Zaporizzsját, 12 civilt megölve és további tucatokat megsebesítve. A kazettás bombák, a modern kori szőnyegbombázások rövidített változatai, gyakran röviddel ezután következnek azzal a szándékkal, hogy megöljék a helyszínre érkező elsősegélynyújtókat. Kevesebb mint egy héttel korábban egy hasonló támadás Kijev ellen 17 ember halálát okozta és legalább 44 másikat megsebesített. Ilyen támadások a háború során folyamatosan történtek, de drámaian fokozódtak, amikor Ukrajna már nem tudta megvédeni civil lakosságát ettől a légi fenyegetéstől.

A múltbeli katonai barbárság egy másik ereklyéje a tiltott vegyi fegyverek bevetése mind katonai személyzet, mind civilek ellen. Oroszország ezt az 1993-as Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény (CWC) megsértésével, ugyanazon célból, a terrorkeltés céljából vezette be újra. Annak ellenére, hogy kijelentették, hogy megsemmisítették szovjet korabeli vegyi fegyvereiket , újra felmerült a gyanú, hogy valójában Oroszország legalább néhány ilyen anyagot megtartott. A kloropikrint , egy fojtógázt, amely halálos folyadéktúlterhelést okozhat a tüdőben , a fronton megerősített állások megtisztítására használták . A fehér foszfor egy gyújtóvegyület, amely spontán meggyullad a levegőben, 800°C hőmérsékleten ég, és a bőrhöz tapad, teljes vastagságú égést okozva . A szervezetben felszívódva az egész szervre kiterjedő szervleállást okozhat. Ezt a szert különösen ismételten használták civilek lakta területeken a háború kezdete óta.

Fehér foszfor záporozik egy lakóövezetre Ukrajna Donyeck megyéjében 2022 júliusában. 

A távolról történő ölés látszólag a 20. században , és remények voltak arra, hogy az erkölcsi korlátok győzedelmeskednek, hogy a nemzeti és nemzetközi szervezetek olyan magatartási szabályokat , amelyek enyhítik az ilyen atrocitásokat. A háborús atrocitásokat kezelő egyetemes megállapodások valóban létrejöttek a nemzetközi humanitárius jogban, amelynek jelenlegi sarokkövei az 1949-es genfi ​​egyezmények, amelyeknek Oroszország is aláírta. Ez utóbbiakat 1949. augusztus 12-én fogadták el, 1950. október 21-én léptek hatályba, és végül 196 ország ratifikálta őket. Az I. és II. jegyzőkönyvet 1977-ben csatolták, amelyek meghatározzák a civilek, a sebesült harcosok és az egészségügyi személyzet védelmét, a kulturális tárgyak és a kritikus infrastruktúra, például a gátak és a nukleáris létesítmények megsemmisítésének elkerülését. Ezenkívül tisztázták az internált személyekkel való humánus bánásmód alapjait és a civil lakosság jogait. Ezeket mind megsértette az orosz hadsereg az elmúlt 4,5 év ukrajnai háborúja során.

2019 végén Putyin visszavonta az I. jegyzőkönyv egyik kulcsfontosságú elemét (azaz a 90. cikket), amely felhatalmazta a civilek ellen állítólagosan elkövetett háborús bűncselekmények kivizsgálását, kijelentve, hogy a „kivételes körülmények” érintik az Orosz Föderáció érdekeit. Lényegében az semleges megfigyelők tanúvallomásainak hiányában Oroszország tagadná az ilyen jogsértések minden esetét, ahogy az általában lenni szokott, de ha megcáfolhatatlan bizonyítékokkal szembesülne, legalább azt állíthatná, hogy már nem írta alá a kikötést. Putyin ukrajnai inváziója kétségtelenül a tervezési szakaszban volt, amikor visszavonta a jegyzőkönyvet, és jobban rávilágított arra a szándékára, hogy bármilyen bűncselekményt elkövetjen, ami a céljai eléréséhez szükséges.

Ruszlan Kravcsenko, Ukrajna főügyésze 2025 júniusában. Fotó: Kravchenko a Facebookon

A háború kezdete óta számos, kifejezetten ukrán állampolgárok ellen irányuló orosz kegyetlenséget dokumentáltak a háborús bűncselekmények büntetőeljárás alá vonása céljából. 2024. május 6-ig az ukrán főügyészség (OPG) már több mint 125 000 feltételezett háborús bűncselekményt azonosított, a foglyok és civilek kínzásától és azonnali kivégzésétől kezdve ; gyermekek, nők és férfiak elleni szexuális erőszakon; gyermekrabláson ; és felnőttek deportálásán át a fent említett, válogatás nélküli polgári infrastruktúra, köztük általános iskolák , kórházak , kulturális intézmények , erőművek és hőerőművek bombázásáig . A háborús bűncselekmények száma 2026. május 8-án 225 000-re nőtt . Ukrajna Polgári Szabadságjogok Központja és az OPG számos nemzeti és nemzetközi ügynökséggel, köztük a Nemzetközi Büntetőbírósággal (ICC) és az ENSZ Emberi Jogi Megfigyelő Missziójával együtt folytatja a dokumentálási munkát.

Az orosz hadsereg nemcsak az ukránok ellen követte el atrocitásait, hanem sajátos brutalitását is önmagával szemben alkalmazta. Jelentések látnak napvilágot arról, hogy az oroszok válogatott „ zárócsapatokat ” vetnek be a csatából visszavonulók lelövésére. Ez a gyakorlat a gyalogos egységekbe bekúszott alacsony morálra adott válasz volt , amely hozzájárult a harctól való vonakodáshoz. Ez a gyakorlat egy sztálinista korabeli módszert felelevenít , amelyet a második világháborúban alkalmaztak a visszavonuló csapatokra adott válaszként. Az orosz parancsnokok még kivégezték is csapataikat, mert nem voltak hajlandók követni a parancsokat, csak hogy tovább ösztönözzék a dezertálást , amely az idei évben is tovább fokozódott . Az egykor kiemelkedő Wagner félkatonai csoport , amelyet mostanra hivatalosan is integráltak az orosz hadseregbe, bevezette a kalapács használatát a dezertőrök bírósági eljárás nélküli kivégzésének eszközeként. A fegyvert a csoport vezetése szándékosan átvette, hogy elrettentse a dezertálási kísérleteket, és néhány orosz politikus is tovább ösztönözte .

A rezsim
Vajon az orosz társadalom olyan környezetet teremtett, amely eltűri az autoriter rezsim létezését, pusztán azért, mert ilyen körülmények között éltek ilyen életet? A csúcson lévő gyakran ideálként emelték ki az oroszok körében, akik a cári uralom alatti hosszú birodalomtörténetből származnak, amelyet Szovjet-Oroszország autoriter vezetése, majd most Putyin elhúzódó autokráciája követett. Az illúziót, hogy egy domináns vezető biztosítja a biztonságot, a rendet, a védelmet és a stabilitást, amelyre szükség van a máshol látott társadalmi összeomlás és káosz elkerüléséhez, el kellett volna oszlatnia annak, amit az orosz társadalom a múlt században. És mégis, az akkori létezés másolata most Putyinhoz hasonló emberekben feltámadt. És ismét belpolitikai káosz következett, ezúttal egy rosszul kidolgozott háború okozta, amelynek a közel-keleti konfliktusokra jellemző nem szándékolt következményei voltak.

Fénykép Csecsenföld fővárosáról, Groznijról, Oroszország bombázási hadjárata után a második csecsen háború (1999-2009) alatt.

A jelenlegi Kreml-rezsim a második csecsen háború (1999-2009) idején született. Ez a háború gyanús körülmények között indult, amelyek Putyin részvételét egy csecsen terrorista akciónak álcázott hamis zászlós hadműveletben vetették fel. Az orosz katonai műveletek bűnös brutalitása a csecsen háborúban ma Ukrajnában is megfigyelhető. A csecsen főváros, Groznij pusztítása elsőként vetette be Oroszország Putyin alatti újjáéledt kegyetlenségét. Ezt később a szíriai polgárháború is bizonyította, amikor Kelet-Aleppót orosz repülőgépek válogatás nélkül bombázták, célzott csapásokkal a humanitárius segélyszállítmányokat célozva meg.

Nincs okunk megkérdőjelezni, hogy ez a rezsim hogyan intézi a külföldi ügyeit, ahogyan belföldi viselkedését sem, ahol Putyin irányítása alatt teljes körű kleptokráciának írták le . Az oroszországi korrupció szintje miatt a Transparency International által kiadott korrupcióérzékelési indexben 182 ország közül a 157. helyen áll , ami a világ egyik legkorruptabb közszférájaként azonosítja. Az engedékeny környezet minden kormányzati szinten lehetővé tette a korrupciót, és hiányt okozott a közjóléti kiadásokban, beleértve a polgári infrastruktúra karbantartását is, miközben a rezsim biztonsági és katonai céljai kerültek előtérbe. Putyin háborújának jelenlegi körülményei között a Kreml védelmi és biztonsági juttatásai a szövetségi költségvetés mintegy 40%-át és a GDP 7,5%-át teszik ki, míg a közjóléti juttatásokat , beleértve az infrastruktúrát is, az előbbiek érdekében kannibalizálták, és az infláció még súlyosbítja a helyzetet. Több régióban a helyi infrastruktúra súlyosan leromlott az elhalasztott karbantartás következtében .

Oroszország hazai szükségletek megfelelő kielégítésének képtelenségére a legutóbbi példa a délnyugat-szibériai Tyumenyben, egy közel 900 000 lakosú városban a közvízvezetékek katasztrofális meghibásodása. A Tura folyó júniusi elárasztotta az elöregedő városi vízbevezető infrastruktúrát, szennyezve a vizet. Elpusztult halak és más állati tetemek halmozódtak fel a folyó partján. késedelmes válasz elhúzta a válságot a városban, amely elegendő ivóvíz nélkül maradt.

Fénykép a szennyezett Tura folyóról Tyumenyben, Oroszországban, ahol az áradások következtében elpusztult halak halmozódnak fel a partján, melyek túlterhelték az elöregedő vízgazdálkodási infrastruktúrát. Fotó: Telegram

Oroszország vízi útjainak szennyezettsége széles körben elterjedt, ami a szovjet korszakra nyúlik vissza, és az ipari vegyszerek és szennyvíz ellenőrizetlen kibocsátásának tulajdonítható, ez a szokás a jelenlegi rezsim alatt is folytatódik. 2018-ban Moszkva, egy mintegy 12 millió lakosú város, felszíni és talajvízszennyezést mutatott, vízellátásának 56%-a már a biztonsági előírások alá esett. A Greenpeace Oroszország 2013. júliusi, a Moszkva folyóról szóló tanulmánya szerint a higany 20-szorosan, a mangán pedig 120-szorosan haladta meg a biztonságos szintet, többek között nehézfémek, alumínium, kén és olaj mellett. Ezek a szintek kockázatot jelentenek számos alsóbb folyású településre , beleértve olyan nagyvárosokat is, mint Szamara, Asztrahán, Nyizsnyij Novgorod, Volgográd és Rjazany. Egy hasonló, 2012-ben Szentpéterváron a Néva folyó mentén végzett tanulmány még nagyobb mennyiségű mérgező szennyező anyagot mutatott ki.

A szennyezett víz 2,6 millió jelentett megbetegedést és mintegy 21 600 halálesetet okozott 2025-ben. 2022-ben, Oroszország ukrajnai háborújának első évében, 2471 magas vagy rendkívül magas szennyezettségi esetet jelentettek a víztestekben. Ez a szám 2024-re 3095 esetre nőtt, a „rendkívül magas” szintű esetek száma pedig ugyanezen időszak alatt majdnem megduplázódott, 544-ről 985-re. Becslések szerint a lakosság 20%-a nem fér hozzá központosított vagy helyi víztisztító rendszerekhez, míg a közösségi infrastruktúra mindössze 1-2%-át korszerűsítik évente.

Miután az egészségügyi szolgáltatások évekig alulfinanszírozottak voltak, ami átlagosan évi 5-6% -ot tett ki , és jelentős egyenlőtlenségeket okozott a nagyobb városok és a vidéki közösségek között, a Kreml a közelmúltban tovább csökkentette a kórházak finanszírozását , hogy a forrásokat a hadseregbe terelje. Ez felgyorsította az ágyszám és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés csökkenését a frontról visszatérő katonai áldozatok tömege ellenére . Utóbbiak közül a becslések szerint 100 000 veteránnak lesz szüksége kezelésre poszttraumás stressz szindróma (PTSD) miatt egy olyan országban, ahol súlyos hiány van a képzett pszichiáterekből és más mentális egészségügyi erőforrásokból, ami már a háború első évében felismert probléma.

Az erőszakos bűncselekmények újbóli megjelenése az orosz társadalomban 2024-ben és 2025-ben 15 éves csúcsot ért el , miután visszatértek a katonai szerződésük teljesítése után szabadon bocsátott volt foglyok, a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő és a társadalomba beilleszkedni képtelen veteránok, valamint a katonai szolgálat által megkeményedett, szervezett bűnözői szindikátusokba toborzott mások. Visszatérésüket illegális lőfegyverek és egyéb katonai eszközök beáramlása kísérte a frontról, ami fokozta a polgári bűncselekmények halálozási arányát. A súlyos bűncselekmények esetszáma csak 2024-ben már elérte a 617 301-et, ami a legmagasabb arány 2010 óta. Az alkoholizmus egyidejű növekedése tovább fokozta az erőszak növekedését, és tovább fokozta a társadalom elégedetlenségét annak kriminalizálása miatt. A bűnözési problémát súlyosbítja az oroszországi rendőrség jelentős hiánya , amely nemcsak az alacsony fizetésekből, hanem a felelősségi körök állambiztonságra való áthárításából is ered, beleértve a háborúval kapcsolatos kérdésekben a politikai engedelmesség érvényesítését is.

Röviden, a rezsim nem reagált a belpolitikai aggodalmakra a rendelkezésre álló erőforrások alapján elvárható módon, olyan erőforrások alapján, amelyeket egyetlen, a nép megfelelő sáfárának nem igazán alkalmas személy pazarolt el egy birodalmi örökség vak hajszolására.

Epilógus
Ez a narratíva sötét képet fest. Az orosz társadalmat az elnyomás hosszú története és az évtizedekig tartó állami propaganda tette tönkre, amely egy olyan rezsimhierarchia céljait szolgálta, amely nem biztosította számára a szükséges támogatást ahhoz, hogy az Orosz Föderáció széles területén egyenletesen fejlődjön. Inkább a jelenlegi rezsim hozott létre egy olyan rendszert, amely a saját népe kárára igyekszik előnyre szert tenni, és ezzel elszegényítette a nemzetet, miközben gyűlöletet szított egy képzelt ellenség iránt. És mi célból? Eközben nem sikerült biztonságot nyújtania, és ami még rosszabb, megfosztotta társadalmát a jövőtől. Mindezek szomorú következménye az lehet, hogy felismerik, hogy az orosz társadalom talán soha többé nem lát más választást, mint megismételni a hibát, miután ez a Putyin-kísérlet kudarcot vallott.

Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2026. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után.