Az amerikai külpolitika folyamatos alulteljesítése Ukrajnában

A Trump-adminisztráción belüli jelenlegi jelek arra utalnak, hogy az ország egy évtizedes kudarcot vallott az orosz agresszióval szemben Ukrajnában, ami mára Vlagyimir Putyin hajthatatlanságával szembeni közelgő kapitulációnak tekinthető. Ezzel egyidejűleg dicséri az amerikai elnököt az újraválasztásáért. Putyin ezután Donald Trumpot „okos és pragmatikus embernek” nevezte, és azt sugallta, hogy „ha nem lopták volna el a győzelmét 2020-ban”, akkor talán nem lett volna válság. Cserébe utóbbi figyelemre méltó módon Volodimir Zelenszkijt hibáztatta a háborúért, amikor úgy döntött, hogy nem adja meg Ukrajnát a 2022. februári orosz invázióval szemben, ami arra utal, hogy egy rosszul informált elnök komolyan nem érti a helyzetet. A jelenlegi tudatlanság az amerikai vezetés több évét követi, amely nem nézett szembe Putyin szándékainak mélységével Kelet-Európában és különösen Ukrajnában. … Tovább Az amerikai külpolitika folyamatos alulteljesítése Ukrajnában

A kétkedő szakértők és Ukrajna jövője

Egy elhúzódó konfliktusban gyakori, hogy olyan megközelítéseket látunk, amelyek egy ésszerű kompromisszumnak tűnő dolog elérésére törekszenek. A szándék a további szenvedések elkerülése, de túl gyakran a szóban forgó konfliktust indokolatlanul, egy egyértelmű agresszor által végrehajtott terv részeként hajtották végre. Egyes szakértők a népességmérettel, a katonai tartalékokkal és a termelési kapacitással kapcsolatos egyszerű mérőszámok alapján kijelentik egy adott konfliktus kimenetelének elkerülhetetlenségét. Ezek jellemzően az agresszor mellett érvelnek. Ezzel egyidejűleg félreteszik az agresszió áldozatára és annak jövőbeni bizonytalan helyzetére vonatkozó következményeket. Hagyják, hogy a világrend tovább működjön anélkül, hogy elismernék, hogy a probléma gyökere nagyjából ugyanaz marad, mint a kezdetektől fogva. … Továbbiak: A kétkedő szakértők és Ukrajna jövője

A populizmus útja az autoritarizmus felé: A Nyugat furcsaságai

Mielőtt túlságosan beleszeretnénk abba a gondolatba, hogy az orosz állam és annak kormányzása olyan modellt képvisel, amelyet követnünk kell, és olyan partnerséget kell keresnünk egy olyan világban, amely egyre inkább biztonságra szorul a háború, a gazdasági összeomlás, az éghajlatváltozás és a betegségek globális fenyegetései ellen, időszerű áttekintést kell készítenünk Oroszország által mutatott példáról. Oroszország sorsa annyira összefonódott rezidens diktátorának kizárólagos törekvéseivel, hogy most nemcsak a katonai vereség kilátásával néz szembe egy rosszul átgondolt kísérletben, hogy legyőzze a szomszédos szuverén nemzetet, hanem a végső gazdasági összeomlás gyalázatával is. Ahelyett, hogy elkerülték volna az autoriter uralom ilyen „gyengeségeit”, egyes európai és más nyugati nemzetek a populista ideálok saját verzióinak követésére törekedtek. A legtöbb más nemzetet megelőzve a hasonló autokrácia felé irányuló vad törekvésében Orbán Viktor Magyarországa, amely már jó úton halad az autoriter uralom felé való hanyatlásban, és ezért ugyanolyan alkalmas a hasonló vizsgálatra. … Továbbiak : A populizmus útja az autoritarizmus felé: A Nyugat furcsaságai

Putyin esélyei (4. rész) – A fák és az erdő

A történelem célja, hogy oktatási eszközként szolgáljon a következő generációk számára. Iránymutatást adjon a vezetők döntéseit irányító prioritások meghatározásához. A múltbeli hibák gyakran olyan nemzeti sérelmekből eredtek, amelyeket önző célokat szolgáló autoriter rezsimek lázas mértékben terjesztettek. Amikor háború lett a következménye, az gyakran katasztrofális vereséghez vezetett az agresszor számára, és elhúzódó nemzeti szégyenhez vezetett, de nem mentesült a széles körű gyásztól, amelyet az agresszorral szembeszállni kényszerülő sok nemzet oszt meg. … Putyin további esélyei ( 4. rész) – A fák és az erdő