A kétkedő szakértők és Ukrajna jövője

Egy elhúzódó konfliktusban gyakori, hogy olyan megközelítéseket látunk, amelyek egy ésszerű kompromisszumnak tűnő dolog elérésére törekszenek. A szándék a további szenvedések elkerülése, de túl gyakran a szóban forgó konfliktust indokolatlanul, egy egyértelmű agresszor által végrehajtott terv részeként hajtották végre. Egyes szakértők a népességmérettel, a katonai tartalékokkal és a termelési kapacitással kapcsolatos egyszerű mérőszámok alapján kijelentik egy adott konfliktus kimenetelének elkerülhetetlenségét. Ezek a vélemények jellemzően az agresszor javára érvelnek. Ezzel egyidejűleg félreteszik az agresszió áldozatára és annak jövőbeni bizonytalan helyzetére vonatkozó következményeket. Hagyják, hogy a világrend folytatódjon anélkül, hogy elismernék, hogy a probléma gyökere nagyjából ugyanaz maradt, mint a kezdetektől fogva.  

Ily módon Vlagyimir Putyin Kelet- és Dél-Ukrajna jelentős részét szerzi meg, beleértve a Krímet is, és Oroszország örül, hogy rezidens diktátora ismét elérte célját, és visszaszerezte a korábbi megszűnt Orosz Birodalom egy újabb részét. Mindezt miközben a nemzetek sietve olyan kompromisszumokat fogadnak el, amelyek nem igazán alkalmasak a saját végső jólétükre. béke érdekében feladott területek fenyegető jövőképet jelent. A jóvátétel kifizetése helyett Putyinnak vagy az őt elkerülhetetlenül követő rezsimnek be kellene fejeznie Ukrajna fennmaradó részének megmentéséért végzett munkáját, miközben a zavarodott Nyugat az orosz agresszióval és revansista ambícióival szembeni következő hibás ellenállásán gondolkodik.

Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond éves sajtótájékoztatóján Moszkvában (2023. december 14.). Fotó: miss.cabul

A Biden-kormányzat félénksége, amellyel az szembeszállt , azt a benyomást erősítette, hogy hiányzik a kellő kitartás és vezetői képesség ahhoz, hogy elrettentse az autoriter rezsimek erőfeszítéseit, amelyek az USA vezette nemzetközi rend meghódítására törekszenek. A következő Trump-kormányzat retorikájával arra készül, hogy kiegészítse azt a felfogást, miszerint az USA feladja egykor hatalmas helyét a globális rend őreként, és megadja magát egy régóta fennálló ellenfélnek, amelynek a saját bizonytalan helyzete ellenére is sikerült túljárnia rajta.

Az iróniát ebben a helyzetben az Egyesült Államok viszonylagos katonai és ipari ereje fejezi ki, szárnyaló gazdaságával és jelenlegi 29,35 billió dolláros. Ez messze felülmúlja az orosz katonai gépezet ügyetlen viselkedését, amely képtelen fenntartani erőfeszítéseit külföldi harcosok segítsége és elégtelen ipari bázisa nélkül, amely képtelen fenntartani a termelést a csatatéren elszenvedett jelentős veszteségek ellensúlyozására. Oroszország gazdasága egyre súlyosbodó helyzettel néz szembe, amelyet a jelenleg 9,1%-on álló , és amelyet tovább táplál a megnövekedett katonai kiadások, a munkaerőhiány és az elkerülhetetlen béremelés, többek között.

Az orosz központi bank nemrégiben 21%-ra emelte a kamatlábakat, ami szinte lehetetlenné teszi a jelenlegi katonai kiadások hosszú távú fenntartását. Amennyire meg lehet állapítani, Oroszország jelenlegi GDP-jének becslése körülbelül 2,18 billió dollár , ami kevesebb, mint az Egyesült Államok GDP-jének tizede, leszámítva az Európai Unióét. Költségvetése nagymértékben függ az olajexporttól, amely a szankciók ellenére is folytatódott egy árnyéktankhajó-flotta és a bűnrészes harmadik fél nemzetek erőfeszítéseinek segítségével, amelyek finomítják az olajat máshová szállítás céljából . Ennek ellensúlyozására a nyugati szankciókat az elmúlt évben tovább szigorították, hogy szembeszálljanak az orosz rezsim által alkalmazott illegális taktikákkal. Felismerve, hogy a hagyományos szankcióknak korlátozott a hatékonyságuk, Ukrajna az orosz olajfinomítók és -lerakatok megsemmisítésére összpontosított , túlnyomórészt fegyveres drónok használatával. Amellett, hogy egy ilyen kampány milyen hatással lehetett volna az olajexportra, jelentős többletköltségeket rótt ki az ipari javításokra, egy olyan időszakban, amikor a pótalkatrészek importja nehezebbé vált.

Oroszország belpolitikai aggodalmai különösen az elmúlt évben váltak szembetűnővé. Az oroszországi pénzügyi helyzet veszélyezteti legnagyobb építőipari cégét, a Samoletet, amelynek árbevétele 44%-kal esett vissza 2024 harmadik negyedévében, a nettó profitráta pedig az év közepére már 1,5%-ra csökkent . Az építőipar állítólag az elsők között szenvedett el a hitelköltségek jelentős növekedésétől és az anyaghiánytól. Más üzleti vállalkozások is szélén , és riasztó módon még a katonai gyártószektor is közeledik az adósságszolgálat kapacitásához. A kormány túlzott háborús összpontosítása miatt képtelen lesz megakadályozni a nagyobb vállalatok fizetésképtelenségét.

Oroszország gazdasága továbbra is kritikus nyomás alatt áll az alapvető cikkek fogyasztói árainak emelkedése, a fizetésképtelenség veszélye, a munkaerőhiány, az emelkedő kamatlábak és a csökkenő életszínvonal miatt. Fotó: AntonSAN

Az embernek az az érzése, hogy a csatatéri hírek egy ideje felülmúlták az orosz gazdaság szörnyű állapotáról szóló hírek nagy részét. Mivel GDP-jének 7,5%-át a hadiiparra fordítják, és Oroszország jelenleg képes fenntartani a katonai technológiai beszerzéseket a háború előrehaladtával, az állami média meglehetősen színezett ábrázolása a csatatéri tevékenységekről kellőképpen elterjedt ahhoz, hogy a nyilvánosság okot kapjon a „különleges katonai művelet” folytatására. Ez annak ellenére történt, hogy a tojás kiskereskedelmi ára 2023-ban 61,4%-kal emelkedett, majd 2024 elején stabilizálódott, hogy aztán az év későbbi szakaszában ismét 30-35%-kal emelkedjen . A vaj kiskereskedelmi ára hasonlóképpen 27,5%-kal emelkedett 2024 folyamán , fontonként 2,90 és 3,87 dollár közé . A rendelkezésre álló reáljövedelem, mint az életszínvonal mérőszáma, jelentősen csökkent, a közüzemi díjak eddig 7,1%-kal emelkedtek, és a hitelfelvételi díjak is megnőttek .

Putyin beszállt egy versenyfutásba, amelyben azt reméli, hogy túléli a Nyugatot, de az időintervallum, amely alatt legalább a jelenleg a kezében lévő ukrán területek megtartására szánt célját elérheti, rohamosan csökken. Problémája inkább gazdasági, mint katonai, annak ellenére, hogy területi veszteségeket Oroszország Kurszk régiójában, lassan haladt a Donbász régióban, és Ukrajna fokozatosan elszigetelte a Krímet, miután elpusztította az orosz fekete-tengeri flottát.

A Biden-kormányzat megmagyarázhatatlan önrettentése ellenére, amivel lehetővé tette Ukrajna számára, hogy ténylegesen legyőzze nagyobb ellenfelét, közel három év alatt sikerült meghiúsítania Putyin ambícióit. Eközben jelentősen megcsappant Oroszország hagyományos katonai ereje, amit a meglepően sok csapatveszteség, az egykor jelentős arzenál és a lőszer széles körű megsemmisítése . Vajon Ukrajna most a Nyugat és szakértőitől azzal jutalmazza majd, hogy feladja területét, hogy megnyugtassa a szomszédos zsarnokot? Sőt, vajon Európa továbbra is Oroszország fenyegetésével néz szembe, ami arra készteti, hogy elfordítsa tekintetét az Egyesült Államoktól, és újragondolja kapcsolatait Kínával, más ázsiai nemzetekkel, Dél-Amerikával és Ausztráliával, miközben kiépíti saját védelmi infrastruktúráját?

Ahhoz, hogy felmérjük Oroszország jelenlegi Nyugat-közösségi kapcsolatait, érdemes visszamenni az időben, és megvizsgálni az „Oroszország Projekt” című doktrínát, amelyet Putyin korai elnöksége alatt tettek közzé az Orosz Föderációban. Ez perspektívát nyújt ahhoz, hogy megítélhessük a körülményeket úgy, ahogyan azokat most látjuk, annak kontextusában, amit rezsimje közel két évtizeddel ezelőtt, a mű első kötetében javasolt. Ez a most ötkötetes kompendium magában foglalja Oroszország nemzeti ideológiájának elemeit, ahogyan azokat Putyin rezsimje meghatározta, és alapul szolgál Oroszország vezető szerepéhez a globális ügyek terén.

A mű, bár névtelenül jelent meg, a Kremlben fogant meg, az első kötet 2005-ben jelent meg. Nyíltan megveti az Egyesült Államokban és a Nyugaton gyakorolt ​​demokráciát, és inkább az orosz politikai és társadalmi elit által rendkívüli világnézete alapján választott egyetlen vezető autokratikus uralmát szorgalmazza. Azt állítja, hogy nem ismer el különbséget a több egymást követő amerikai elnöki adminisztráció között, legyenek azok demokraták vagy republikánusok, azzal érvelve, hogy ugyanazon cél elérésére léteznek. A mű továbbá rámutat, hogy az Egyesült Államokban a valódi hatalmat egy elit osztály gyakorolja, és magát a választási folyamatot színleltnek tekintik, mivel az átlagválasztó nem képes intelligens döntést hozni, és „nem tudja egyetlen láncolatba kapcsolni a választások és azok balszerencséje közötti kapcsolatot”. Különösen az Egyesült Államokkal szemben fejeződik ki harag, amiért nyugati propagandájával megpróbálja kihasználni az orosz állampolgárokat, ezáltal aláásva az állam biztonságát.

A megválasztott elnök, Donald J. Trump 2025. január 20-án veszi át az Egyesült Államok vezetését. Döntései között szerepel majd egy, amely Európa sorsát és az Egyesült Államok helyét a világrendben érinti, amennyiben félreértelmezi Vlagyimir Putyin szándékait. Fotó: Anna Moneymaker

Egy dolog világossá válik. Putyin és Kremlje gyűlöli az Egyesült Államokat, függetlenül attól, hogy melyik kormányzat van hatalmon. Minden rendelkezésre álló eszközt bevetettek, hogy veszélyeztessék társadalmi kohézióját, faji és kulturális megosztottságot szítsanak, és bizonytalanságot és bizalmatlanságot keltsenek a kormányával szemben. Az orosz kormány egy rosszindulatú entitás, amely folytatni fogja Amerikának ártására irányuló kampányát. Putyin elnökségének elején kitűzött cél az volt, hogy eltávolítsa az Egyesült Államokat vezető helyéről a világ színpadán, és csökkentse gazdasági befolyását egy versengő nemzetközi rend létrehozásával , amely aláássa az Egyesült Államok globális hatalmát. Ahogy Putyin nem volt barátja a Biden-kormányzatnak, úgy a Trump-kormányzatnak sem lesz megbízható barátja

Abszurd és alkudozás útján. Hű marad elsődleges elkötelezettségéhez, miszerint Oroszországot a kinyilvánított ellenségei, köztük Trump Amerikája kárára kívánja előmozdítani. Módszerei dacolnak a nemzetközi joggal, és nem szabad tolerálni, hanem inkább véget kell vetni nekik anélkül, hogy további megbeszéléseket folytatnánk egy olyan személlyel való tárgyalásról, akinek a céljai rejtve maradnak.

Eltekintve attól az erkölcsi kötelességtől, hogy szembe kell néznünk egy olyan bűnöző vállalkozással, mint a mai Oroszország, több mint elegendő okunk van arra, hogy felelősségre vonjuk nyílt agressziójáért. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért kellene egy civilizált nemzetnek ok nélkül eltűrnie egy lázadó államot, amely katonai uralmat gyakorol egy másik felett. Vajon az ilyen mértékű fenyegetéseket tényként kell elfogadni egy új világban, amely ma számos, hasonló viselkedésre képes autoriter rezsimből áll? Vagy van-e érv Oroszország mostani legyőzése, az általa okozott károk helyrehozása, Európa és őszintén szólva a világ destabilizálásának veszélyének kiküszöbölése, valamint egy olyan globális rend visszaállítása mellett, amely biztonságot nyújt az imperialista tervek ellen – talán a szabad világ vezetője számára ez egy megfontolandó szempont.

Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2024. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után


Egy gondolat a következőről: „A kétkedő szakértők és Ukrajna jövője”

A hozzászólások lehetősége le van tiltva.