„Tankie” definíciója: a politikai spektrum szélsőbaloldalán vagy szélsőjobboldalán álló személy, aki korrupt külföldi autoriter rezsimekhez csatlakozik külpolitikai céljaik előmozdítása érdekében, azt gondolva, hogy azok felsőbbrendűek a saját nemzeténél. (Orosz fordítás: „hasznos idióta”)
„Nehéz a dolgokon gondolkodni; ezért hagyjuk, hogy a nyáj mondja ki az ítéletet.” – Carl G. Jung
Ezzel a szarkazmussal veszi kezdetét az orosz dezinformáció globális kampánya, amelyet jól finanszírozott médiatrollok, rosszul informált újságírók, politikai szélhámosok és akadémikusok terjesztenek, akiknek elfogultsága meghaladja a tudományos kereteket: Íme a tankok. A retorika közhelyes és ismétlődő, azt az érzést kelti, hogy abszurditása ellenére minél gyakrabban mondják, annál valószínűbb, hogy „igazságként” fogják értelmezni. A félreértések elkerülése végett nem az Egyesült Államok (USA) és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) kezdeményezte az ukrajnai háborút, ahogy azt egyes tudósok kétségbeesetten állítják, mások pedig igyekeznek ismételgetni. A vonatkozó érvek összefoglalása megtalálható ebben az esszésorozatban, melynek címe: „Putyin tervei a birodalommal szemben, szemben Putyin félelme a NATO betolakodásától” (2023. július 1.). Hasonlóképpen, az az elképzelés, hogy Ukrajna egy náci erődítmény volt, amely valahogyan veszélyeztette Oroszország szuverenitását és kulturális tisztaságát, visszatükröződik Putyin monumentális történelemelferdítéseiben és a dezinformáció iránti hajlamában, mint a nyugati hangulatok manipulálásának eszközében. Ebbe némi betekintést nyújt az „Orosz dezinformáció és az igazság kényelmetlensége – 1941 és 2022” című esszé (2023. május 10.).
Az elmúlt 21 hónapnyi ukrajnai háború számos képet hozott nekünk az orosz csapatok által elkövetett cáfolhatatlan atrocitásokról, amelyek indokolják az egyes harcosok, tisztjeik és a Kreml vezetésének – nem utolsósorban Vlagyimir Putyinnak – büntetőeljárás alá vonását. Az igazság azonnaliságával és azzal indít meg minket, hogy a látottak alapján megjósolja a jövőt. Ezért a Putyin bűnösségéért tett bocsánatkérésekre vagy az Oroszország által elfoglalt ukrán területek megtartására tett indokok igazolására tett kísérleteket félretájékoztatásnak és felelőtlenségnek kell tekinteni. Azoknak a mesterkedései, akik úgy döntenek, hogy elkerülik Oroszország nyílt agressziójának valóságát, és azt az illúziót keltik, hogy mások felelősek ezért az ukrajnai terrorért, sértik az emberi értelmet. Ezek a szervezetek nem kínálnak megoldást a konfliktusra, csupán üzenetet küldenek a Nyugatnak és különösen a NATO-nak, hogy hagyjanak fel a tevékenységgel, tudván, hogy Putyinnak nincs szándékában ugyanezt tenni, amíg a birodalom helyreállítására irányuló küldetése befejezetlen marad.

Az ilyen jellegű tevékenységek figyelemre méltó példái a nyugati mozgalmak, amelyek a „Düh a háborús gépezet ellen”, a „Béke és Igazság Hálózata”, valamint a „Béke most! Állítsuk meg a háborút, állítsuk meg a NATO-t” néven futnak. Ezek a szervezetek és tüntetések olyanokat toboroztak, mint a múltbeli és jelenlegi Zöld Párt és konzervatív libertárius politikai aspiránsok az Egyesült Államokból és Kanadából, valamint más elkényeztetett politikusokat, az orosz propaganda közösségi médiában terjesztőit, baloldali újságírókat és társadalmi aktivistákat, akik kötelességüknek érzik, hogy véleményt nyilvánítsanak olyan ügyekben, amelyekhez legjobb esetben is csak felületesen értenek. Nyilatkozataik a következők:
- Nukleáris háború közeleg. Ebből a felfogásból úgy tűnik, hogy bármely, nukleáris fegyverekkel rendelkező nemzet tetszés szerint megtámadhat egy szuverén nemzetet, biztonságban érezve magát, hogy ezt megteheti anélkül, hogy felelősségre kellene vonnia a vétségért. Ennek megfelelően most feltehetően ebben a világban kell élnünk. A nukleáris háború veszélye itt és máshol is fennáll, és minden ilyen képességgel rendelkező nemzetnek magának kell megválaszolnia, hogy vállalja-e az önégetés kockázatát, ha ilyen első csapást mér. Az olyanok bravúrja, mint Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök, Ramzan Kadirov csecsen vezető és Szergej Karaganov, az Oroszországi Kül- és Belpolitikai Tanács tiszteletbeli elnöke, gyorsan mérséklődik azok által az oroszok által, akikben több józan ész van.
- A belpolitikának finanszírozásra van szüksége. Akár tetszik, akár nem, a külpolitikának együtt kell léteznie a belpolitikai érdekekkel minden nemzet államügyeiben, különösen egy olyan jelentős globális szereplőé, mint az Egyesült Államok. Amikor egy lázadó nemzet úgy dönt, hogy destabilizálja a világ egy régióját területi haszonszerzés céljából, akadályozza a világméretű élelmiszer-elosztást, messzemenő gazdasági viszályokat szít és aláássa a demokratikus elveket, nincs-e ok a cselekvésre, még akkor is, ha az egyetlen azonnali megoldás a katonai megoldás? Ami Kelet-Európában egy helyi és látszólag elszigetelt ügynek tekinthető, valójában az orosz beavatkozások és nyílt behatolások hosszú történelmének része, amelyek veszélyeztetik a globális jólétet, különösen a Nyugat és az Egyesült Államok kárára. A szándék az Egyesült Államok, gazdasága és geopolitikai helyzete károsítása.
Oroszország jelenleg félkatonai akciókat folytat Wagner zsoldoscsoportjával számos afrikai országban, hasznot húzva természeti erőforrásaikból, miközben aláássa nemzeti érdekeiket. Továbbra is támogatja az Aszad-rezsimet Szíriában politikai befolyás megszerzésében és katonai bázisok létrehozásában a Közel-Keleten, miközben a helyi természeti erőforrásokból is profitál. A Wagner zsoldosai hasonló stratégiai akciókat hajtanak végre Latin-Amerikában és a Karib-térségben, jelenléttel Venezuelában, Nicaraguában és Kubában, az USA-ellenes hangulat fellegváraiban. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy hol máshol vonul vissza az Egyesült Államok, ha nem Ukrajnában, megállítva Oroszországot a saját küszöbén, segítve az európai nemzeteket ellenállni az orosz ellenségeskedésnek, és végül és jogosan felelősségre vonva azt és magát Putyint.

Az USA felelős vezetés alatt bebizonyította, hogy képes egyszerre és hatékonyan kezelni jelentős kül- és belügyeit. A jelenlegi ukrajnai helyzetben egyetlen saját erőjét sem vonja be a konfliktusba. Eközben felbecsülhetetlen értékű információkra tett szert az orosz katonai felkészültségről és az elrettentő intézkedések hatékonyságáról, miközben egy brutális agresszort igyekszik bíróság elé állítani.
- Békét tárgyalni. Továbbra is problémát jelent egy gyilkossal való tárgyalás megpróbálása, miközben az éppen gyilkol. Putyin a brutalitásáról és saját népe iránti közönyéről is beszámol. Nem szándékozik együttműködni semmilyen tárgyaláson, amíg el nem éri a célját; ha másképp tenne, kénytelen lenne beismerni az elkövetett számos bűncselekményt, és veszélyeztetné a rezsimjét. Ráadásul figyelemmel kíséri a szélsőjobboldali trumpista republikánusok erőfeszítéseit az Egyesült Államokban, amelyek az Ukrajnának nyújtott segélyek teljes leállítását követelik. Hacsak a „tárgyalások” nem jelentik azt, hogy Ukrajna átadja az orosz megszállás alatt álló összes területet, nem lesz megállapodás. Egy ilyen eredmény súlyosan veszélyeztetné Ukrajna gazdaságát és veszélyeztetné saját fennmaradását. Ráadásul a konfliktus egy megfelelő időpont után újraindulna, hogy megvalósítsa a háború eredeti célját, és megszállja Ukrajna fennmaradó területét. Ezt követően minden szem a déli Moldovára szegeződne , ahol Transzdnyeszter északkeleti területe már egy oroszbarát frakció befolyása alatt áll, és ahol kismértékű orosz katonai jelenlét van. Mi a helyzet akkor a balti nemzetekkel?
- A NATO-t fel kellene oszlatni. Tényleg? Egy többnemzetiségű védelmi szövetségről beszélünk, amelybe az európai nemzetek nagy többsége, legutóbb Kelet-Európa nemzetei, elsősorban azért csatlakoztak, hogy biztonságban legyenek azzal az egyetlen nemzettel, Oroszországgal szemben, amely régóta ellenségeskedik szomszédaival. Ezeket a kéréseket nem a NATO kérte vagy kényszerítette, hanem szabadon vállalták, ahogyan az az 1975-ös Helsinki Megállapodások értelmében jogukban állt. Egy ilyen mértékű egyoldalú leszerelés, amilyet javasolnak, olyan mértékben tenné ki Európát az autoritarizmus fenyegetésének, amilyet a második világháború óta nem tapasztaltak. A retorika inkább egy értelmetlen frázis, amely azoknak tetszhet, akik elvesztették a történelem fonalát, és úgy hiszik, hogy a jövőjük Putyinhoz hasonló emberekhez köthető. Ezek a végsőkig tankolók.
„A egyik sajátos bűne,20. amelyet nagyon magas szintre fejlesztettünk, a hiszékenység bűne. Azt mondják, hogy amikor az emberek már nem hisznek Istenben, akkor semmiben sem hisznek. Az igazság sokkal rosszabb: bármiben hisznek.” – Malcolm Muggeridge század
20. század közepére is megerősítést nyert , amikor a náci propagandagépezet működésbe lépett, és a mai közösségi médiaiparrá fejlődött. Ez az iparág nagyrészt kudarcot vallott a burjánzó dezinformáció megfékezésében a nyilvánvaló igazság tagadásával és a „másik” iránti meglehetősen szándékos gyűlöletüzenetével.
Putyin kihasználta a dezinformációt és a Nyugaton belüli inherens társadalmi megosztottságot, hogy elterelje a figyelmet valódi szándékairól Ukrajnában, különösen az Egyesült Államokban, ahol a média, az amerikai evangélikusok és a republikánus politikusok körében elismerést kapott . A képviseleti demokrácia forog kockán , mivel Putyin nemcsak saját határain, hanem globálisan is fenyegetésnek tekinti. Lebontása az Egyesült Államokban, a demokrácia fellegvárában, azt demonstrálná a világ számára, hogy az – és nem az autoritarizmus – lerontható és kioltható .
A tankok átvették a témáit, némelyek szándékosan, mások talán inkább sajátos előítéleteik által vezérelve. A közösségi média viszont lehetővé tette a gyors, ismétlődő és folyamatos, nagy volumenű kibocsátást a valóság vagy a következetesség iránti elkötelezettség nélkül. Ezzel felgyorsítja azt a tendenciát, hogy az egyének bizonyos csoportokba sorolják magukat, identitásuk egy részét a bennük való tagság révén építik fel, sőt, az ész korlátain túl is keresik ezek igazolását, ahogy azt a társadalmi identitáselmélet is bemutatta. Ezután akadályokat támaszt más csoportokkal szemben, és megakadályozza a megfelelő diskurzust a folyamat során. Ezzel együtt jön az az őrület, amely időnként eluralkodik a társadalmon, és különösen bizonyos intézményeken.

Míg az amerikai képviselőház többsége a közelmúltban Ukrajna további támogatása mellett szavazott (311:117), 69 republikánus úgy döntött, hogy megtagadja a finanszírozást. Több mint a felük az előző két ciklusban, 2020-ban és 2022-ben került be a helyére, ami elég ahhoz, hogy bemutassa az előző republikánus kormányzat romboló hatását az amerikai eszmére és az azt alátámasztó elvekre. A többség déli államokból származott, e csoport 29%-a mindössze két állam, Texas (11) és Florida (9) kerületeit képviselte. Az ilyen szavazat leadásának indoklása a tankok hibás retorikáját tükrözi. Nehéz olyan alapot találniuk, amely megfelelően alátámasztja állításaikat – ez a viselkedés méltatlan azokhoz, akik ilyen tisztséget töltenek be. Oroszország megbékélése, ahogy azt Liz Cheney volt képviselőházi képviselő nemrégiben bejelentette , és ahogy Heather Cox Richardson történész megismételte, az 1938. szeptember 30-i müncheni megállapodás évfordulójára emlékeztet minket, amikor Neville Chamberlain brit miniszterelnök békét kötött Adolf Hitlerrel azzal, hogy engedélyezte Németországnak a Szudéta-vidék annektálását. Ez utóbbi Csehszlovákia szuverén nemzetének része volt, és ez a lépés csak táplálta Hitler azon tervét, hogy kevesebb mint egy évvel később, a második világháború kitörésével elfoglalja Európa nagy részét. Valóban azt gondoljuk, hogy okunk van azt hinni, hogy Putyin nem fogja folytatni imperialista elképzeléseit?
Az Egyesült Államokban egy populista hangulat lopózott be a nemzeti gondolkodásmódba, amely megkérdőjelezi az Ukrajnának nyújtott segélyek célját a jogellenes invázióval szembeni védekezésben, ahelyett, hogy több finanszírozást biztosítana a belpolitikai célokra. Emlékeztetőül: az Egyesült Államok a12. a világon az Ukrajnának nyújtott segélyek tekintetében, a bruttó hazai termék (GDP) százalékában kifejezve, 0,33%-kal a 2022. január 24. és 2023. május 31. közötti időszakban. Az öt legnagyobb hozzájárulást nyújtó nemzet (0,63% - 1,26%) azok, amelyeket Oroszország a leginkább fenyeget a közvetlen környezetükben – a balti államok, Lengyelország és Szlovákia. Az érvelés természetesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Oroszország sokkal többe kerül az Egyesült Államoknak azzal a globális fenyegetéssel, amelyet az aláásás szándékával teremt, és továbbra is sokkal többe fog kerülni. Ennek a pénzek, erőforrások és időnként amerikai életek elszívásának nem látszik a vége, hacsak az Egyesült Államok úgy nem dönt, hogy most azonnal felszólít rá – hogy felelősségre vonja Oroszországot, és ezt egy másik földön és vizeken tegye meg, amely úgy döntött, hogy vívja érte a harcot, és ezt népe akaratából egyedül teszi.
Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2023. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után.
Megint egy jó hozzászólás, Kost! Tisztelettel javaslok egy apró módosítást: A „rosszul informált újságírók” mellé az „intellektuálisan lusták és felelőtlenek” kifejezést is ki kellene egészíteni.