1938-ban Adolf Hitler német kancellár csapatokat állomásoztatott Csehszlovákia határa mentén azzal a látszólagos szándékkal, hogy megszállják a Szudéta-vidéket azzal a hamis ürüggyel, hogy a túlnyomórészt német lakosság veszélyben van. Abban a reményben, hogy elkerül egy újabb világháborút, miután Németország az elmúlt években számos provokatív akciót hajtott végre , Neville Chamberlain brit miniszterelnök találkozott Hitlerrel, Benito Mussolinivel, Olaszország elnökével és Édouard Daladier-vel, Csehszlovákia elnöke, Edvard Beneš távollétében. 1938. szeptember 30-án müncheni megállapodást írtak alá, amely átengedte a Szudéta-vidéket Németországnak Hitler azon ígéretéért cserébe, hogy nem törekszik további területi haszonszerzésre. Hat hónappal később Hitler elfoglalta Csehszlovákia fennmaradó részét, majd hat hónappal ezután, 1939. szeptember 1-jén megszállta Lengyelországot , ezzel újabb hamis ürüggyel elindítva a második világháborút.

Nagyjából egy héttel Hitler nyugat-lengyelországi bevonulása előtt Németország és Joszif Sztálin Szovjetuniója megnemtámadási megállapodást, a Molotov-Ribbentrop paktumot írt alá . Ez látszólag garantálta Oroszország biztonságát a német invázióval szemben, miközben lehetőséget adott neki Lengyelország keleti irányú megtámadására, amit kevesebb mint három héttel Németország bevonulása után meg is tett. Korábbi árulásaihoz híven Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót , hatalmas területet pusztított el, mielőtt ellentámadásba lendült volna. 1938 és 1941 között Hitler megtévesztése elég sokáig tartott ahhoz, hogy csak a keleti fronton 40 millió ember életét követelje .

Újabb területszerzési háború bontakozott ki Kelet-Európában; ezúttal egy képzeletbeli elképzelésről, hogy visszaszerezzék az Orosz Birodalom dicsőségét , amely a múlt század elején csúfos kudarcot vallott, majd egy ugyanolyan hibás Szovjetunió 70 év után összeomlott . Putyin rezsimje most néhány évtized után fenyegeti Oroszország jövőjét azzal, hogy monumentális kormányzati és társadalmi korrupció súlya alatt padlóra kényszeríti, miközben igazságtalan háborút vív Ukrajnában. Az egymást követő orosz autokratikus rezsimek csökkenő élettartamukkal nem jósolnak kényelmes jövőt egy ígéretesnek tűnő nemzet számára. Lehetséges, hogy Oroszország vezetői végül áldozatul esnek saját propagandájuk megtévesztésének, amely eredetileg csak az orosz közvélemény és a világ egészének fogyasztására szolgált.
Putyin és Oroszországa számára az utóbbi időben kibontakozó irónia az ellene álló katonai szövetség bővítésében nyilvánult meg. 2022 májusában, kevesebb mint három hónappal Ukrajna elleni inváziója után, Finnország és Svédország is kérvényezte felvételét az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO), és 2023 áprilisában, illetve 2024 márciusában kapták meg a tagságot. Talán Putyin számára rosszabb volt, hogy félelmetes ellenfélnek bizonyult déli határain. A 2014-es krími inváziót követően elegendő ukrán támogatta az Európai Unió (EU) és a NATO geopolitikai preferenciáját ahhoz, hogy ezt 2019-ben bevezessék az alkotmányba. Négy hónappal a 2022. februári ukrajnai invázió után egy felmérés szerint az ukránok 81%-a kívánt csatlakozni az EU-hoz, 71%-a pedig a NATO-hoz. Az Oroszországot támogató vélemények 2%-ra csökkent, és a nemzet nyugattól keletig erősen egységessé vált. Tekintettel Putyin oroszországi helyzetére, ahol elismerést kapott azért, hogy nemzetét visszahozta a „mélységből” a Szovjetunió 1991-es felbomlását követően, felmerül a kérdés, hogy vajon csak most vitte-e romba azt saját kezűleg.

Valamilyen okból kifolyólag a vállalati és világvezetők, valamint más befolyásos személyek idővel Oroszország felé gravitáltak , hogy saját felelősségükre kiváltságokra, elismerésre vagy vagyonra tegyenek szert. A Putyin rezsimjéhez való kötődés tele van a függőség kockázatával , akár a nemzeti szuverenitás elvesztésével vagy végzetes személyes következményekkel is. Ha valaki Vlagyimir Putyin „barátja” vagy, azzal azt mondod Vlagyimir Putyinnak és rezsimje tagjainak, hogy csak egy újabb „hasznos idióta” vagy. Putyin, akárcsak számos elődje, akik átvették Oroszország vezetését, ellenségének tekinti a Nyugatot. A prioritási listájáról hiányzik, hogy bármilyen szinten aggódjon az ember vagy a nemzet jóléte miatt.

Amellett, hogy Putyin a saját mesterséges kleptokráciájából hasznot húz , célja Oroszország felemelkedése, mint világszerte rettegett és tisztelt szuperhatalom, ahogyan azt bármelyik soviniszta állítaná. Téveszméjében az orosz kivételesség uralkodik mindenek felett. Akár el is fogadhatjuk, hogy egy ilyen nacionalista érzelem dicséretes, amíg fel nem ismerjük, hogy céljának elérése mások, esetleg a saját jólétének feláldozásával jár. Valójában Putyin kivételesség-értelmezése, amire sokan nem gondolnánk , magában foglalja a szomszédos szuverén országok arcátlan invázióját. Ehhez párosul az a stratégiája, hogy aláássa a nyugati nemzetek, különösen az Egyesült Államok (USA) politikai stabilitását és társadalmi szövetét. Ez magában foglalta nemzetközi szervezetek létrehozását is, amelyek kifejezetten a nyugati gazdaságok és geopolitikai helyzet gyengítését, valamint biztonságuk fenyegetését célozzák katonai szövetségek és technológiai fölényre tett kísérletek révén .
„ Az évszázad legnagyobb geopolitikai katasztrófája ”
– Vlagyimir Putyin elnök, évértékelő beszéde, 2005. április 25.; utalva a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 1991-es összeomlására .
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (SZSZK), a Varsói Szerződés tagállamaival együtt, az Orosz Birodalom (1721–1917) 20. századi változatává vált 1991-es felbomlásáig. A moszkvai elnyomó hatalmuktól való elszakadásra vágyó kelet-európai blokk (azaz a Varsói Szerződés) nemzetei megragadtáka lehetőséget, hogy ne csak a szovjet politika által meggyengített gazdaságukat, hanem nemzeti méltóságukat is helyreállítsák. Ezt követően egymás után a NATO biztonságát keresték, hogy megvédjék magukat attól, hogy egy újabb orosz hegemón rémálom alá kerüljenek.
Oroszország szerencsétlenségére Putyin úgy döntött, hogy először a szomszédos, korábbi Szovjetunió-köztársaságok leigázásával újjáéleszti a birodalom saját verzióját. Elnöksége elején válságot idézett elő Csecsenföldön, hogy igazolja az orosz inváziót, lerombolva fővárosát, Groznijt, több mint 50 000 civil halálát okozva, és a „humanitárius jog szörnyű megsértéseinek ” feljegyzését hagyva maga után. Egy bábrezsim került hatalomra, amelyet jelenleg Ramzan Kadirov vezet, és ennek megfelelően folytatta az együttműködést Moszkvával, biztosítva hűségét minden ügyben. Ezt követte Oroszország bevonulása Grúziába, Abházia és Dél-Oszétia államok szeparatista felkelésének támogatása érdekében. Oroszország jogtalanul ismerte el az államokat autonóm köztársaságokként . Ráadásul orosz útleveleket adott állampolgáraiknak, azzal a további feltételezéssel, hogy függetlenek a grúz kormányzástól. Egy nemzetközi tényfeltáró misszió tisztázta az állítások jogszerűségét, és megállapította, hogy nincs alapja a szeparatista államok való függetlenségének .

Grúzia többi részét jelenleg a Grúz Álom nevű kormánypárt ellenőrzi, amelyet az oroszbarát oligarcha, Bidzina Ivanisvili, aki engedelmesen elutasította a grúzok többségének az EU-hoz való csatlakozási törekvéseit. A Nemzetközi Republikánus Intézet által végzett grúziai 2024. októberi parlamenti választások elemzése elegendőnek tűnik ahhoz, hogy az Ivanisvili pártja vezette jelenlegi kormányt illegitimnek nyilvánítsák.
A 2013-14-es ukrán majdani forradalom válasz volt az akkori oroszbarát elnök, Viktor Janukovics döntésére, miszerint felmondta az ország EU-val kötött társulási megállapodását, és egy utolsó pillanatban megállapodott Putyinnal, aki készpénzt és az orosz importenergia árának kedvezményeit ígérte . Janukovics lemondott elnökségéről, amikor látta, hogy kormánya már nem állja meg a helyét, és elmenekült az országból, Oroszországban keresve menedéket. Putyin nem sokkal később, 2014. február 27-én – kétségtelenül előre megtervezett válaszként Oroszország Ukrajna feletti befolyásának elvesztésére – titkos félkatonai műveletet indított a Krím elfoglalására. Egy sietve összehívott népszavazás után a területet illegálisan annektálta Oroszország. Eközben Kelet -Ukrajnát orosz szítású ellenségeskedés sújtotta, amely veszélyeztette az ország gazdaságát és területi integritását .
Az Ukrajna egészének teljes körű orosz invázióra irányuló végső kísérlete 2022 februárjában történt, azzal a bizarr állítással, hogy ehhez nácimentesítésre. A számtalan orosz háborús bűncselekmény, amelyek Ukrajna dehumanizálására és destabilizálására irányuló erőfeszítéseit követték, kudarcot vallottak, akárcsak Oroszország katonai stratégiája, aminek következtében Putyin háborús gazdasága a stagfláció közelébe , az orosz népet pedig megfosztották jólététől.

Oroszország háborús bűnei ellenére olyan vezetők, mint Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök, úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják nemzetük Oroszországgal kapcsolatos viharos történelmét, és egy másik, kudarcot vallott orosz autoriter rezsimre és annak despotájára támaszkodnak. Szlovákiát és Magyarországot is fokozott EU-vizsgálatnak veti alá vezetőik illiberális kormányzásba való átcsúszása miatt, és akár ki is zárhatják őket, mert feladják a demokratikus uralom alapelveit. A Putyin Oroszországával való kapcsolatukért cserébe valószínűleg nem fognak sok szimpátiát kapni a rezsimjétől az ukrajnai háború jelenlegi körülményei között. Inkább, ahogy pénzügyi órája és hazai népszerűsége lefelé ketyeg, Putyin kétségbeesetten arra összpontosít, hogy teret hódítson Ukrajnában, felkészülve a várható tárgyalásokra, amelyek célja a háború lezárása, amelyért továbbra is teljes mértékben felelős. Ráadásul Putyin a közelmúltban, például a szíriai fiaskó során, bebizonyította, hogy nem törődik a korábbi kötelezettségeivel. Ugyanez elmondható Venezueláról is, ahol Nicolá Maduro illegitim diktatórikus rezsimje hasonlóan függ Oroszországtól .
A megtévesztés Putyin rezsimje számára is szokássá vált, ahogyan Hitleré is az volt, akár belföldi fogyasztásra, akár a nemzetközi aggodalmak lecsillapítására. Annak ellenére, hogy hónapok óta egyértelmű jelek utaltak Oroszország szándékára, hogy megtámadja Ukrajnát, amikor erői elkezdtek gyülekezni Ukrajna határa mentén, a Kremlből áradó hazugságok végül 2022 februárjában megerősítést nyertek. A háború alatt is folytatódtak . Az orosz politikával és tevékenységekkel kapcsolatos széles körű dezinformáció és propaganda régóta fennálló szokása közismert és olyan mértékben beivódott, hogy az állami nyilatkozatokat legjobb esetben is félrevezetőnek kell tekinteni.
Nem világos, hogy mik a megválasztott elnök, Donald Trump szándékai az orosz háború befejezésére vonatkozó terveivel kapcsolatban. Az egy nap alatti leállításra felvetett ötlet nem volt részletes , de azzal a következménnyel járt, hogy Ukrajnában területeket kellett volna átadni valakinek, aki a háborút kezdeményezte – ami talán túl messzire vezetne Ukrajnától. Ezt az elképzelést táplálták azok a látszólag durván eltúlzott állítások, miszerint Ukrajna 400 000 katonát a háború során, ha az „elveszett” alatt „halottat” ért. Mindenesetre álságosnak tűnik a megválasztott elnök részéről, hogy ilyen emberi veszteségről beszél, mivel inkább tranzakciós szereplőként ismert, mint humanitárius erényeiről. A retorikából hiányzott Oroszország felelőssége a háborúért, a háború befejezésére való képtelensége, a hanyatló gazdasága és – ami a legaggasztóbb – Putyin gyűlölete az Egyesült Államok és a Nyugat iránt. Putyin nem tiszteli Mr. Trumpot, mint Biden elnököt, mivel mindketten az Egyesült Államokhoz tartoznak, és ezért továbbra is felelősek az Oroszországgal szemben elkövetett múltbeli vélt sérelmekért. Röviden, megpróbálja majd az egyiket vagy a másikat a maga előnyére fordítani, amikor csak lehetséges.
Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy Trump megválasztott elnök ukrajnai és oroszországi különmegbízottja. Kellogg hisz a „NATO-terjeszkedés” elméletében, miszerint az Oroszországot fenyegető veszély indította el az ukrajnai háborút. Ez az érzés hasonló ahhoz, amit mások is felvetnek , mintha Kelet-Európa nemzeteit valahogyan kényszerítették volna a NATO-csatlakozásra. Ukrajna ugyanazokat a félelmeket osztja, mint ezek a többi nemzet, miszerint Putyin célja a társadalmuk feletti befolyás gyakorlása volt, függetlenül attól, hogy a NATO része volt-e a képnek vagy sem. Nem világos, hogy mire jutottak Elon Musk Putyinnal folytatott megbeszélései, de kétségtelenül hozzájárulnak majd bizonyos, Trump úrral szembeni követelésekhez.
Kellogg, az America First Policy Institute (AFPI) alapító tagja szerint az amerikai külpolitikának a nemzetbiztonsági érdekekre kellene irányulnia . Félretéve az erkölcsöt és a demokratikus elveket, úgy tűnik, eltökélt szándéka, hogy tranzakciós megközelítést alkalmazzon Putyinnal, a háborús bűnössel, és ukrán területeket engedjen át Oroszországnak cserébe az utóbbi beleegyezéséért Ukrajna újjáépítésébe és a további agresszióval szembeni jövőbeni biztonság hamis reményéért. Először is, Oroszország gazdasága nincs abban az állapotban, hogy finanszírozni tudja Ukrajna talpra állását, és Putyin szavára, valamint Oroszország jövőbeni energiaeladásaira támaszkodni legjobb esetben is bizonytalan ötlet. Az orosz háború gyorsított rendezése Ukrajnában kudarcra van ítélve, ha nem felel meg Putyin céljainak , amelyeket jelenlegi belpolitikai helyzete és a csatatéren mutatott esélyei miatt még meg kell határozni. A legújabb jelek arra utalnak, hogy Oroszországnak nincs érdeke a tárgyalásos rendezésben .
Ukrajna fenntarthatósága és nemzeti identitása, beleértve gazdaságát, hosszú távú biztonságát és önrendelkezését, megköveteli területének teljes helyreállítását, beleértve a Krímet is, az EU-hoz való csatlakozást és az újrafegyverkezést, hogy bármely nemzet számára sajnálatos legyen az utolérése. Az AFPI helytelenül bírálta az Egyesült Államok erőfeszítéseit, hogy megadja a szükséges támogatást Ukrajnának, amikor az oroszországi támadás kiprovokálatlan áldozata lett. Annak ellenére, hogy a beszámolók szerint Putyin egy évvel korábban, nagyon valószínű, hogy birodalma valamilyen verziójának újjáépítésének gondolata jóval korábban felmerült, amikor hangot adott annak az abszurd elképzelésnek, hogy Ukrajna egyszerűen Lenin és Sztálin alkotása az előző században. Valójában a 2008-as bukaresti NATO-konferencián Putyin nyilvánosan bejelentette, hogy Ukrajna nem állam. Az uralkodó bölcsesség azonban az, hogy Ukrajna eredete a 9. századra nyúlik vissza,és megelőzi Oroszországét.

Sajnálatos, hogy a háború befejezésével kapcsolatos nyugati kommentárok nagy része arra összpontosított, hogy Ukrajna mit hajlandó feladni, ahelyett, hogy azt fontolgatták volna, hogyan lehetne a konfliktust a saját javára a legjobban lezárni. A háborúról írandó történetnek nem szabadna feljegyeznie, hogyan jutalmazták meg az agresszort egy bűnös vállalkozásért, és hogyan kényszerítettek egy egykor szuverén nemzetet a kapitulációra, és talán végül arra, hogy megszűnjön nemzet lenni. Egy ilyen történelem minden bizonnyal örökre megszégyenítené az erőfeszítésben részt vevőket, amiért ismét becsapta őket egy legyengült szélhámos dühös viselkedése, hasonlóan ahhoz, ami a fent említett 1938-as müncheni megállapodást követően történt. Mégis, egy meglehetősen elgyötört üzleti érvet hoztak fel, miszerint Oroszország nagyrészt szabadon folytathatná a szokásos üzletmenetet, feltéve, hogy Ukrajna és a Nyugat jelentős engedményeket tesz, ugyanakkor lehetőséget kínálna a kiválasztott nyugati elitnek arra, hogy jelentős mértékben profitáljon a folyamatból.
Nincs mit kínálnia Ukrajnának a Nyugatnak? Ki ne szeretné, ha szövetségesként lenne mellette, miután a világnak bemutatta innovatív katonai képességeit, bátorságát és kitartását egy háromszor akkora ellenséggel szemben? Ki érti jobban az orosz stratégiai gondolkodásmódot, mint bármelyik nyugati nemzet? Egy ilyen nemzet újjáépítése nemcsak neki lenne előnyös, hanem azoknak is, akik támogatták a védelmét, és akik nagy valószínűséggel részt vennének a jóvátételi erőfeszítésekben. A finanszírozás a jelenlegi módon folytatódna, a befagyasztott orosz vagyonból származó kamat levonásával az újjáépítés befejezéséig. Ezen vagyon tényleges elkobzása felgyorsítaná az erőfeszítéseket. A külföldi vállalatok ukrán iparral való együttműködése jelentős befektetéseket hozna egy mezőgazdasági termékekben, energiaforrásokban, különösen palagázban és ásványlelőhelyekben , és jelentős haszonnal kecsegtetne. Ukrajna uránkészletei a legnagyobbak Európában, míg a vasérc, a titán és a mangán a második helyen áll. Egyébként a lítium, a grafit és a ritkaföldfém-ásványok nagy lelőhelyei a 120 leggyakrabban használt ásvány közül a 117 közé tartoznak világszerte. Egy önellátó Ukrajna továbbra is globális élelmiszer-szállítóként működne közre, és a jövőben is számos lehetőséghez jutó vállalkozásban működne együtt az Egyesült Államokkal és a Nyugattal, sokkal megbízhatóbb módon mint amilyennek Oroszország bizonyult.
Geopolitikai és kereskedelmi stratégiai szempontból egyaránt egy szuverén, önellátó Ukrajna olyan megállapodásokat köthetne, amelyek mélytengeri kikötőkhöz való hozzáférést biztosítanának Odesszában vagy a Krím-félszigeten, ahol mélytengeri kikötők találhatók Szevasztopolban, Jaltában, Feodoszjában és Kercsben. Egy vagy több kikötő rendelkezésre bocsátásáról egy kölcsönbérleti megállapodás részeként állapodhatnak meg, részleges visszafizetésként az Egyesült Államok és a Nyugat által eddig nyújtott pénzügyi támogatásért. A Krím feletti orosz ellenőrzés megtagadása véget vetne Oroszország azon gyakorlatának, hogy gátolja vagy tiltja a tengeri hajózást, miközben úgy dönt, hogy haditengerészeti gyakorlatokat folytat, vagy beavatkozik a világszerte szükséges élelmiszer-elosztás biztosításába .
Érdekes módon az orosz állami média azt jelezte, hogy a NATO a Krím félszigetre való behatolást tervezi, és hogy Oroszország ezért további jogokat annak megszállására és annektálására. Az érvelés nevetséges volt, mivel a NATO-nak semmi oka nem volt egy ilyen vállalkozásra. Ukrajna távol állt attól, hogy felvételi eljárás alá kerüljön, és a NATO már két évtizede jelen volt a balti államokban, Oroszországgal szomszédos, sőt, Moszkvához sokkal közelebb. Most azonban, hogy az orosz megtévesztés lelepleződött, és jogellenes szándékait Ukrajna inváziójával bizonyította, egy ilyen forgatókönyv melletti érv megfelelőnek tűnhet. Amennyiben Ukrajna folytatja a NATO-csatlakozási kérelmét, a Krím stratégiailag ideális helyszínt biztosítana egy katonai erődítmény létesítéséhez, amely hosszú távú garanciát jelentene az orosz agresszióval szemben, miközben további biztonságot nyújtana keleti szárnyának, beleértve Törökországot is.
Bizonyos tekintetben a nemzetközi diplomácia lehetővé tette a konfliktusok rendezését ott, ahol a kimenetelt nem katonai beavatkozás döntötte el. Számos helyzetben azonban csak egy kis szünetet sikerült teremtenie a vitában, elegendő időt hagyva az agresszornak az újrafegyverkezésre és az eredetileg kitűzött napirendhez való visszatérésre. Két kérdés merül fel Putyin és Oroszország között. Az első Putyin azon követelményére összpontosít, hogy Ukrajnát teljes egészében leigázzák, mivel úgy véli, hogy az egyszerűen nem méltó arra, hogy Oroszországtól függetlenül létezzen. Ezt azzal bizonyította, hogy nagyszámú ukrán gyermeket elrabolt, válogatás nélkül lerombolta a polgári infrastruktúrát, kitelepítette és megölte az embereket, valamint dehumanizálta őket. A második Putyin azon igényével kapcsolatos, hogy beteljesítse régóta dédelgetett téveszméjét, miszerint Oroszországot vissza kell állítania egy olyan nemzet státuszába, amely számít a világ színpadán, annak ellenére, hogy nem tudta megteremteni számára azokat az alapokat, amelyek garantálnák saját fenntarthatóságát. Így hát egy olyan háborúval marad, amelyet nem nyerhet meg, de egy olyan háborúval, amelyet folytatnia kell.
Ha igazságos következtetésre kell jutni, nem pedig egy olyanra, ahol „mindenki egyetért abban, hogy kollektíven kimondja azt, amit egyénileg senki sem hisz”, akkor a támadót rá kell venni, hogy szembesüljön tettének valóságával, és elfogadja az egyetlen lehetséges eredményt, ami megadatott neki, vagyis hogy semmit sem kap. Legyen ez megértés minden más rosszindulatú entitás számára, akik hasonlóan bűnöző módon viselkednek.
Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2025. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után.