Oroszország ukrajnai háborújának aktuális globális és regionális vonatkozásai
I. rész: Két háború                  

„Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy leoldódunk a láncokról, hanem azt, hogy megtörhetetlenek vagyunk.”  
– Lina Kosztenko, ukrán költő

Az új Perzsa-öbölbeli háború megváltoztatta a körülményeket világszerte, és ismét rávilágított Vlagyimir Putyin Egyesült Államok iránti megvetésére. Más események inkább Putyin ukrajnai háborújához és Oroszország tágabb európai beavatkozásához kapcsolódnak. Egy új tavasz virrad a nyugtalan kontinensen egy olyan évben, amely döntő fontosságú lesz biztonsága szempontjából Putyin mentális állapotát , konfliktus iránti igényét és saját túlélését tekintve . Gyorsan változó geopolitikai dinamika van folyamatban, ami Trump iráni háborújának kiszámíthatatlanságára és Putyin ukrajnai háborújának folytatására irányuló igényére vezethető vissza, mivel Oroszország saját jövője veszélyben van. Mindkét háború önkéntes választás kérdése, bár az egyik eddig következetesen szándékosan bűnözőnek bizonyult mind a légi, mind a szárazföldi támadásokkal, amelyek a civil lakosságot célozták meg.

Trump iráni háborúja                                                                                               
A közel-keleti konfliktusok nem szándékolt következményeinek örökre bevésődniük kell az amerikaiak emlékezetébe, mégis a történelem továbbra is emlékeztet minket a katonai beavatkozások ciklikus mintázatára , amely nem éri el céljait, és előre nem látható problémákat okoz. A libanoni tengerészgyalogos laktanya 1983-as bombázásától az iraki (2003-2011) és afganisztáni (2001-2021) elhúzódó háborúkig az Egyesült Államok sok áldozatot hozott. Ez utóbbi háborúk, a szíriai, jemeni és más, a 2001. szeptember 11-e utáni konfliktusokhoz hozzáadva, 15 262 amerikai életet követeltek . A két nagyobb közel-keleti háború pénzügyi költsége az Egyesült Államok számára meghaladta a 8 billió dollárt . A jelenlegi iráni háború első hat napja több mint 13 milliárd dollárba került , miután több mint 300 Tomahawk rakétát és egyéb támadó lőszert (5,5 milliárd dollár) és védelmi elfogó rakétát (5,7 milliárd dollárt) telepítettek, a szükséges üzemeltetési karbantartással (890 millió dollár/nap) és nem szándékos fegyverzeti veszteségekkel (1 milliárd dollár) együtt.

A Perzsa-öböl és a környező országok térképe, amelyek jelenleg egy globális energiaválságot okozó konfliktusban érintettek. Térkép készítője: Peter Hermes Furian

Az Iránnal folytatott jelenlegi háborúban a kevésbé fontos szempontok közé tartozik az Oroszország és az iráni rezsim között fennálló stratégiai partnerségi megállapodás, amelyet hivatalosan a 2025 januárjában aláírt Oroszország-Irán átfogó stratégiai partnerségi szerződésben foglaltak össze. A két ország között már egy ideje fennáll az együttműködés , amely elősegíti Irán támogatását Oroszország ukrajnai háborújához Shahed drónok, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták , tüzérségi lövedékek és lőszerek biztosításával . Kölcsönös módon egy ismerős orosz téma újra felmerült a jelenlegi, USA vezette Iránnal folytatott háborúban. Ez legutóbb Afganisztánban nyilvánult meg, amikor Putyin rezsimje pénzügyi jutalmat nyújtott a táliboknak az amerikai katonák meggyilkolásáért.

Ez alkalommal az oroszok célpont-koordinátákat, többek között stratégiai amerikai katonai eszközök műholdképeit adják meg Iránnak, ugyanazzal a szándékkal, hogy amerikaiakat öljenek meg , miközben saját Shahed drónjaikat is szállítják Iránnak . Az iráni drónokon további technológiai fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek az Oroszország ukrajnai tapasztalatain alapulnak, a halálosság fokozása érdekében . 2026. március 1-jén iráni drónok hat amerikai katonát öltek meg egy kuvaiti műveleti központban . Egy másik, március 27-i támadás egy tucat amerikai katonát megsebesített, és megsemmisített egy 500 millió dolláros E-3 Sentry repülőgépet a szaúd-arábiai Prince Sultan légibázison , egy olyan helyszínen, amelyet korábban orosz műholdas megfigyeléssel rögzítettek Irán számára.

Trump különmegbízottja, Steven Witkoff, akaratlanul is ismét a Kreml azon állításába kezdett, hogy tagadja az egész ügyben való részvételét, annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok vannak ennek az ellenkezőjére. Természetesen Putyin érdeke, hogy Irán a lehető leghosszabb ideig fenntartsa a Hormuzi-szoros blokádját, hogy Oroszország lehetőséget kapjon arra, hogy feláron adja el olaját és gázát.

Az, hogy Trump részéről semmilyen válasz nem érkezett az ügyben, arra utal, hogy továbbra is kedvező, szinte alárendelt módon viselkedik Putyinnal szemben, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban a pártok között uralkodó bizalmatlanság uralkodik az orosz vezetővel szemben. Egy 2025-ös Quinnipiac Egyetemi közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 81%-a kedvezőtlenül vélekedett Putyinról, beleértve a republikánusok 73%-át és a demokraták 93%-át. Trump látszólagos aggodalmának hiánya azonban a korábbi beszámolók szerint az amerikai katonai személyzettel szembeni elutasító hozzáállását tükrözi

Vlagyimir Putyin és Donald Trump találkoznak az alaszkai Anchorage-ban található Elmendorf-Richardson közös bázison 2026. augusztus 15-én. Fotó: FotoField

Egy szárazföldi háborúról még nem született döntés Iránban, mivel az amerikai csapatok a közelben gyülekeznek, miközben az elit Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) és a hagyományos hadsereg (Artesh) védelmi terveit. Az utóbbi két katonai csoport becslések szerint együttesen körülbelül 500 000 fős személyzetet alkot. A Basij félkatonai erőknek akár 450 000 fős létszámuk is lehet, akik a hadsereggel együtt jelentős ellenállást jelentenek, ha egységesek maradnak a rezsim iránti hűségükben.

Végső soron Trump Putyin iránti vonzalmának okai talán nem is annyira fontosak, mint a következmények. Ha elkötelezi magát amellett, hogy a világ számkivetettjei közé sorolják, akkor végső soron a nyilvánosság előtt, és talán a közelgő novemberi félidős választásokon fog felelni érte, ami az elmúlt évben már felhalmozódott számos sérelme egyike

Amerikai segély Ukrajnának                                                                                                 
A Trump- adminisztráció világossá tette, hogy nem fog segíteni Ukrajnának Oroszország háborújának. Engedélyezte a Biden- adminisztráció leszállítását, de felfüggesztette bizonyos kulcsfontosságú eszközök, például a nagyon is szükséges Patriot légvédelmi rendszer leszállítását, amelyet ehelyett irányítottak át . Akkoriban egy új megállapodást hoztak létre, amelynek értelmében a NATO-szövetségesek a Priorizált Ukrajnai Követelménylistán (PURL) keresztül finanszírozzák a folyamatban lévő beszerzéseket, ezzel véget vetve az Egyesült Államokból Ukrajnába irányuló közvetlen anyagszállításnak. Az ezzel a megközelítéssel elérhető források most kimerülnek, miután bejelentették, hogy 750 millió dollárt átirányítanak Trump háborújának kiegészítésére, kifejezetten a légvédelemre. Ha nem lett volna a drága Patriot (3-4 millió dollár) és THAAD (12-15 millió dollár) rakéták  nagyszámú, viszonylag olcsó iráni Shahed drón (20 000-50 000 dollár) elleni lövésekre, a cselekedet talán elfogadhatóbb lett volna, de nem ez történt.

A MIM Patriot légvédelmi rendszert elsősorban nagy értékű eszközök ballisztikus és cirkálórakéták, valamint nagy magasságban közeledő fejlett repülőgépek elleni védelmére tervezték. Fotó: DesignRage

Ahelyett, hogy tanácsot és technológiai segítséget kért volna egy Ukrajnához hasonló hatalomtól egy lényegesen olcsóbb stratégia végrehajtásához a drónrajok kezelésére, Trump egyenesen elutasította az elképzelést, azt állítva, hogy az Egyesült Államok valahogy jobb dróntechnológiával rendelkezik, ugyanakkor nem ismerte el a drónvédelem stratégiájának tényleges megvalósításához szükséges szakértelmet. Az Iránnal vívott háború első három napjában több Patriot elfogó rakétát vetettek be, mint amennyit Ukrajna a négyéves háború alatt szállított. Az ebből eredő Patriot rakétahiány Ukrajna számára előre látható és szükségtelen volt . Ukrajna korábbi kísérletei, hogy az Egyesült Államokat szembesítő helyzeten segítsen a harcban kipróbált elfogó dróntechnológiával és szakértelemmel, nem tettek benyomást az ésszerűségre süket kormányzatra .

James Vance alelnök Ukrajna támogatásával kapcsolatos ellenállása szenátusi ciklusa alatt nyilvánvalóvá vált , és továbbra is a Republikánus Párt azon frakciójának tagja, amely túl drágának és stratégiai prioritás nélkülinek tartja a támogatást. Ez kezdetben a háborúval – beleértve az Irán ellenit is – szembenállását tükrözte, amíg el nem jött az ideje, hogy másképp döntsön, ami később nagy megaláztatást okozott számára . Ironikus módon most azzal a feladattal bízták meg, hogy vezesse a tárgyalásokat egy különösen ellenséges Iránnal a konfliktus lezárása érdekében, amelyben most felmerül a kérdés , hogy a háború előnyei valóban felülmúlják-e a költségeit .

Vance alelnök újságírók kérdéseire válaszol a Fehér Házban, 2026. február 2-án. Fotó: photoibo

Az Ukrajna-ellenes frakciót egyébként Trump kabinetjének tagjai és egy kisebbségi republikánus kongresszusi képviselők alkotják, akiknek az indokai erre változatosak voltak. Az egyetlen, amelynek volt némi érdeme, az európai nemzetek nagyobb támogatását igényelte, ami később meg is valósult . A fennmaradó viták a költségekre, a határbiztonságra és a külpolitikai stratégia Kína felé való elmozdításának szükségességére vonatkoztak, amelyek mindegyike megalapozottan vitatható. Röviden, a republikánus tiltakozás nagy része abból fakad, hogy nem ismerik azokat a geopolitikai következményeket, amelyekkel Oroszország kerülne szembe az eurázsiai hadszíntéren, Kínának pedig lehetőséget adnának arra, hogy megerősítse szövetségét autoriter szomszédaival, hogy saját keleti céljait előmozdítsa. Ez Sinclair Lewis „blabla”-jának a meghatározása – a képtelenség arra, hogy az ember a saját faluja határain túlra lássa a horizontját.

Európa valóban fokozta Ukrajna támogatását. 2025-ben a katonai segélyek 67%-kal, míg a pénzügyi és humanitárius segélyek 59%-kal nőttek. Az Európai Unió (EU) vezető intézményi szolgáltatóként közel 104 milliárd dolláros hitellel állt Ukrajna rendelkezésére, amelyről 2025 végén állapodtak meg. A katonai segélyek kifejezetten az egyes tagállamoktól függenek, a finanszírozás nagy részét Nyugat- és Észak-Európa biztosítja. GDP-jükhöz viszonyítva a balti és az északi országok járultak hozzá a legtöbbet, Dánia 3,25%-kal és Észtország 3,01%-kal, szemben az Egyesült Államokkal, amely a sorban a 16. helyen áll 0,59%-kal . Az Egyesült Államok volt a legnagyobb donor a fegyverkezés tekintetében , összesen 188 milliárd dollárnyi segélyt engedélyezve, bár az európai országok együttesen nagyobb, összesen 197 milliárd dolláros segélyt nyújtottak. Az Egyesült Államok 188 milliárd dolláros finanszírozásából 61 milliárd dollár valójában nem Ukrajnának jutott, hanem az Egyesült Államok háborúval kapcsolatos európai tevékenységeinek támogatására, valamint az Oroszország háborúja által sújtott más nemzetek megsegítésére fordították, ami a civilek határokon átnyúló kényszerű elvándorlásához vezetett .

Egy további, a politikai retorikában elveszett fenntartás az Ukrajnának nyújtott amerikai finanszírozással kapcsolatban a finanszírozás elosztását érinti. A finanszírozás jelentős részét, több mint 70%-át, valójában az Egyesült Államokban használták fel ipari bázisuk bővítésére, az amerikai munkaerő támogatására és a Kínával való versenybővítésére. A pénzeszközökre az amerikai készletek új fegyverzetének beszerzésére volt szükség, hogy lecseréljék a leselejtezendő, de valójában Ukrajnába szállított régebbi változatokat. Legalább 11 állam profitált ebből a védelmi pénzből, több ezer munkavállalóval együtt.

Zelenszkij elnök találkozik Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel Dzsiddában, Szaúd-Arábiában, mielőtt aláírják a 10 éves védelmi együttműködési megállapodást 2026. március 27-én. Fotó: Saudi Press Agency

Ukrajna maga is megállapodásokat kötött más nemzetekkel, legutóbb Szaúd-Arábiával, ahol március 27-én írtak alá egy együttműködési védelmi megállapodást. A 10 éves megállapodás a hírszerzési információk megosztására és a katonai technológia fejlesztésére összpontosít. Egyébként Ukrajna továbbfejlesztette kapcsolatait az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral, Kuvaittal és Jordániával, kiterjesztve légvédelmi szakértelmét ezekre a nemzetekre. A kibővített nemzetközi kapcsolatok továbbra is elsődlegesek maradtak Ukrajna biztonságának garantálása érdekében, az EU-val, a NATO-val és más globális partnerekkel. A körülmények összhangban vannak a világrend dinamikájának változásával, amelyet a Trump-rezsim külpolitikai filozófiája , amely a globálisan elosztott, hegemón regionális hatóságokat részesíti előnyben, amelyek a „kisebb” államok jövője felett irányítanak. Ez az irány nem tetszik Ukrajnának, ahogy más, függetlenségüket megőrző nemzeteknek sem.

Epilógus                                                                                                               
A Trump- adminisztráció úgy döntött, hogy Oroszország oldalára áll az Ukrajna elleni háborújában, és odáig ment, hogy az utóbbit hibáztatta az invázióért. Trump rezsimjének bármely tagja számára nehéz másképp érvelni, amikor az ügyben olyan európai vezetők szembesülnek, akik a konfliktusnak az agresszornak nem kedvező módon történő lezárásával foglalkoznak. Trump visszatért ahhoz a követeléséhez, hogy Ukrajna mondjon le a gazdasági jóléte „megbízható” biztonsági garanciákért cserébe. Trump 28 pontos békejavaslatábanUkrajnának korlátoznia kellene hadseregének méretét, és beleegyeznie, hogy soha nem csatlakozik a NATO-hoz. Egy újabb megnemtámadási megállapodást kell aláírnia, ezúttal Oroszországnak, Ukrajnának és Európának. Az aláírt megállapodás ellenére egy különös sor szerepel, amely kimondja, hogy „elvárható”, hogy Oroszország nem fog inváziót kezdeményezni a szomszédos országokba.

Lényegében Ukrajnának gyengítenie kell hadseregét anélkül, hogy Oroszországnak le kellene építenie a létszámát, és soha nem szabad beleegyeznie a NATO-hoz való csatlakozásba, ami valójában az egyetlen hosszú távú biztonsági garancia lenne Oroszország számára. Jó okunk van arra, hogy Oroszország a jövőben ne kelljen foglalkoznia a NATO-val Ukrajna és Putyin eredeti, az egész országot meghódító vágya miatt. Oroszország hírhedt a nemzetközi megállapodások, különösen Ukrajnával kötött megállapodások, nevezetesen az 1991-es Alma-Ata-i Nyilatkozat, az 1994-es Budapesti Memorandum, az 1997-es Barátsági Szerződés és a 2014-2015-ös Minszki Megállapodások megsértéséről. Régóta fennálló globális bizalmatlanság tapasztalható Oroszországgal szemben, amiért a kötelező érvényű megállapodásokat szünetként használja fel pozíciója megerősítésére, hogy aztán folytassa azt, amit jogos oknak tart a velük való szakításra. A Trump-adminisztráció vak erre a történelmi precedensre. Tárgyalásokat folytat képzetlen közvetítőkkel, akik láthatóan üzleti megállapodást Oroszországgal, mint erkölcsi lezárást az ukrajnai háborúhoz.

Az iráni háború most tovább rávilágít arra a tévhitre, hogy a Trump-adminisztráció megbízható szereplőként tárgyal az ukrajnai háború lezárásáról. Putyin ehelyett arra készül, hogy saját érdekében kihasználja Irán előnyét az Egyesült Államokkal vívott háborújában, és meghiúsítsa Trump erőfeszítéseit az általa okozott válság megoldására. Másrészt Trump mindent megtett, hogy előnyére fordítsa Putyint a saját háborújában. Trump iráni háborújának reálpolitikája továbbra is ellentmond Putyin ukrajnai háborújának, és ennek következtében úgy tűnik, hogy egyik vagy mindkettő esetében sem érhetők el megbízható hosszú távú megoldások. Az Egyesült Államok számára ebben a helyzetben a problémát a mindkét háborúban elkövetett döntéshozatali hibákból eredő hosszú távú, mind gazdasági, mind geopolitikai stratégiai következmények jelentik.

Copyright @Kost Elisevich, MD, PhD 2026. Minden jog fenntartva. A tartalom illegális sokszorosítása azonnali jogi lépéseket von maga után.